India. Gandhi és az erőszakmentesség országa, ahova nagyon sokan amolyan lelki feltöltődés céljából utaznak. És ez az ország, ahol mostanában a szélsőjobb elsöprő győzelmet arat a választásokon.
Sokan talán úgy hiszik, a szélsőséges nacionalizmus inkább a nyugati világra jellemző. Őket azonban ki kell ábrándítanunk. A jelenlegi indiai kormányzathoz képest Donald Trump is inkább egy megfontolt liberálisnak tekinthető.
Annak ellenére, hogy a világ legnagyobb demokráciájában 900 millió szavazásra jogosult választópolgár adhatja le a voksát, valószínűleg nem sokan hallottak a miniszterelnökről: Narendra Modiról. Ennek a látszólag békés, vegetáriánus, jógarajongó öregúrnak az országában számos tartomány a Cow Belt fennhatósága alá tartozik. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi normákat a valláserkölcsi szabályok alapján alakítják ki. Itt például az úgynevezett tehén felvigyázók (cow vigilantes) felügyelnek a tehenekre, sok esetben agresszív csoportokba verődve. A fizikai erőszak pedig olyannyira nem ritka köreikben, hogy az elmúlt öt évben 44 embert öltek meg csak azért, mert marhahúst evett. Főképpen muszlimokat.
Modi a 2019. májusi választásokat fölényesen nyerte, ezzel a parlamenti helyek 65%-át megszerezve. De vajon miért támogatja ilyen elsöprő többséggel az indiai társadalom a radikális jobboldalt?
Mahatma Gandi álma, hogy Indiában a hinduk és muszlimok békében élhessenek egymás mellett. Noha India hindu többségű állam, az itt kisebbségben élő 200 millió muszlim jelentős tényező.
Modi az úgynevezett SHANG család tagja. Ez egy radikális hindu csoportosulás, amelynek a fő ideológiája, hogy a muszlimok ellenségek. Például ehhez a szervezethez kötődik az a férfi is, aki Gandhit egykor lelőtte. Modi sikersztorija még Gujarat állam vezetőjeként kezdődött, ami végül oda vezetett, hogy 2014-ben miniszterelnökké választották. A hatalomra jutást követően modernizálta az országot, számos állami vállalatot privatizált, ipari parkokat hozott létre, és rengeteg bürokratikus tényezőt megszüntetett, amely a versenyképesség akadálya volt India-szerte. Nem utolsósorban pedig rendezte India kapcsolatát az USA-val. (Talán meglepő módon, de nagyon erős szövetségese volt a demokrata Obama elnök is.)
Ma már a SHANG család irányítja a rendőrséget, a hadsereget és a bíróságokat. A hindu radikalizmus pedig egyre aggasztóbb méreteket ölt. Ennek legfőbb oka az, hogy Modi ideológiája túlmegy a szimpla nacionalizmuson. Ez vallással átitatott nacionalizmus. A cél az, hogy India a hinduké, a buddhistáké és egyéb kisebb helyi vallásoké legyen.
Persze felmerül a kérdés, hogy mi a gond ezzel? Hiszen az ő hazájuk és vallásuk, fogadja el ezt mindenki, nemde? Nos, ne felejtsük el a fenti adatot, hogy Indiában több mint 200 millió muszlim él, akik a teljes népességnek csaknem 14%-át alkotják. És akiknek valóban nem könnyű az életük.
Korábban a szent tehenek vágóhídon történő hasznosítása engedélyezett volt akkor, amikor elvesztették hatékonyságukat. A vágóhidak muszlim tulajdonban vannak, és ők fogyasztják a marhahúst is. Mostanában azonban számos tartományban betiltották a marhahúsfogyasztást, a kormányzat pedig 90 millió dollárt költött tehénmenhelyek létrehozására, ahol a hindu vallási szabályok szerint védelmezik őket. Természtesen ez is egyfajta direkt támadás a muszlim közösség ellen, akik közül nagyon sokan a megélhetésüket vesztik el emiatt.
A radikálisabbak azonban ez nem elég: ők gyakran muszlimokat is ölnek. Ahogy tehát minden vallásnak, úgy a békés hinduizmusnak is bőven megvannak a maga fanatikusai.
És hogy a nagy nemzetmentés közepette mennyire sikerült Indiát kihúzni a szegénységből? Ezzel kapcsolatban néhány érdekes tény: a munkaerőpiac évek óta stagnál, a fiatalok munkanélkülisége rekord magas, és a választási ígéret a 10 millió új munkahelyről egyelőre csak álom maradt. Modi a gazdák dühét is kiváltotta azzal, hogy az élelmiszerárak csökkentése érdekében növelte az élelmiszerimportot. Ami jó a nagyvárosoknak, az nem jó a vidéknek. Így főképp vidéken nagyon sok támogatót vesztett. Az adóbeszedés hatékonyságának fokozása miatt a készpénzforgalom csökkentésére tett intézkedései sem arattak túl nagy sikert a szegényebb rétegek körében.
Mindezek miatt a 2019. év eleji közvélemény kutatások szerint Modi pártja elvesztette az abszolút többséget, és az 50%-os küszöb alá került. Mit tesz ilyenkor egy extrémista politikus a világ bármely pontján? Természetesen ellenségképet kreál.
A Pakisztánnal szembeni konfliktus, illetve rakétatámadás pedig kiváló lehetőséget szolgáltatott a népét védelmező atyácska szerepének betöltésére. Ahogy az ilyenkor lenni szokott: a többség szemében ilyenkor minden más és fontosabb probléma háttérbe szorul. Jelenleg pedig ismét 65%-os népszerűségnek örvendhet Modi pártja.
Vajon Gandhi hagyatéka ezzel végleg a múlté lesz Indiában?
Hagymási Tamás
