Az elmúlt időszak ugyancsak megtépázta az idegrendszerünket, s most is azt érezzük: mi jöhet még? Több ez annál, mint a járványtól való félelem. Ha a Biblia azt tanítja nekünk, hogy test és lélek egységet alkot, akkor most megtapasztalhatjuk ezt a szorongás okozta heves szívverések, fejfájások, álmatlan éjszakák kapcsán.
A legfontosabb lelki tényezőt, a biztonságérzést bizony elvesztettük. Ha nem mi, akkor kollégáink, barátaink betegszenek meg az új vírusfertőzéstől. A gazdasági válság miatt az addig remek munkahely sokaknak nem ad biztos megélhetést. Kedvenc színházunk bezárt, a cukrászda, ahova beültünk munkánk után egy kis csevegésre, csak elvitelre szolgál ki minket. A mindennapi életet meghatározó fontos, de kicsiny kérdésben is kevésbé választhatunk. Szabadságunk egyre csökken, döntéseink következményei egyre nagyobb terheket rónak ránk.
Az elbizonytalanodásból harag és düh származik, mindkettő velünk született alapérzés. Az a kérdés, mit kezdünk ezzel! Az nagy baj, ha lefojtjuk, hisz „megszárasztja a csontjainkat”, vagyis megbetegít minket. Számos kiváló orvos vizsgálta már úgy a magas vérnyomást, az ízületi gyulladást, a bélproblémákat, hogy tudják: félelem, sérelem, ki nem mondott neheztelés okozza ezeket a testi betegségeket.
Viktor E. Frankl Mégis mondj igent az életre! és Edith Eva Eger Döntés című könyve megrázó memoárok arról, hogy a haláltáborokban annak van nagyobb esélye a túlélésre, aki a lelki egészségét képes itt is megőrizni. Auschwitzban a gázkamrák árnyékában is dönthet valaki úgy, hogy a reménytelen körülmények közt az örömöt és szabadságot választja. Legyen a ti hitetek szerint!-mondja Jézus a gyógyulni vágyó embereknek.
Ellenben ha a nehéz körülmények közt indulatosak maradunk, akkor egyre inkább beszűkül a látásmódunk: finom rezdüléseket nem veszünk észre, nem látjuk meg a helyzetek összetettségét, és egyre primitívebbé válik a viselkedésünk másokkal. Kétféleképpen reagálunk: menekülünk vagy támadunk. A nyugodt elemzőképességünket szép lassan elveszítjük, egyre inkább másokat okolunk a problémáinkért. Ami a lélekben nem rendeződik el, az megbetegít minket, vagy másokat bántunk igazságtalanul. Mindkettő ártalmas állapot!
A Zsoltárok könyve számtalan költeménye írja le azt a gyógyulási folyamatot, amelynek során a zsoltáríró önmaga és Isten előtt bevallja félelmeit és vétkeit. Nem takargatja többet, ezáltal az az ember, aki eddig beteg volt, újra egészségesnek érezheti magát. Kimondja, leteszi terheit, elengedi és megbocsátja a nehezteléseit. És hálás szívvel tapasztalja meg az isteni szabadítást lelki és fizikai értelemben is.
„Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével.
Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged.” (Zsoltárok könyve 32:7-8)
Pszichikus energiáinkat vesztjük el abban, ha titkolunk valamit, ha nem engedjük el a gyűlöletünket, ha folytonos színészkedésben élünk. Nem tudunk így dolgozni, fáradékonyak leszünk, sőt védtelenek a lappangó betegségekkel és testi fertőzésekkel szemben. De ugyanezt a pszichikus energiát szabadítjuk fel magunkban, ha bízunk a gyógyulásban, s ez valóban „csodát” tesz velünk. Ez a lényege a Harvard egyetemen végzett placebo kísérletnek is. Az orvosság-utánzatok akkor gyógyítottak, ha a beteg bízott az orvosában, és az orvos is hitt a gyógyulásban, mert valóban szerette a munkáját és az embereket, akikkel foglalkozott.
Fontos megtanulnunk azt is, hogy mikor mire van éppen szükség: mikor tegyünk valamit másokért. A cselekvő szeretet aztán visszahat ránk. Máskor a befelé fordulás szükséges, az elcsendesedés, az elmélyült kapcsolat Istennel. Valójában ez az igazán egészséges élet, és ezt Jézus életében szemlélhetjük ma is a legtökéletesebben.
EÉ
