Ma már nem nagyon tud gyerek úgy felnőni, hogy ne találkozna technológiai vívmányokkal. Ám egy felnőttre és egy gyerekre nem ugyanúgy hatnak ezek az eszközök, mivel egy gyermek pszichéje és idegrendszere sokkal képlékenyebb és fejletlenebb is. Ha egy kicsi gyerek állandóan azt látja, hogy a körülötte lévő felnőttek ezeket bújják, akkor természetes, hogy előbb-utóbb ő maga is érdeklődni fog a digitális eszközök iránt. Ha pedig lehetősége van kipróbálni, valószínűleg hamar bele fog szerelmesedni az ezek által keltett intenzív, instant és interaktív élményvilágba – állítja Tóth Dániel, pszichológus.
Éppen ezért nagy árat fizethet az a szülő, aki a gyerekénél ezeket az eszközöket rendszeren egyfajta ultramodern cumisüvegként vagy digitális bébiszitterként alkalmazza. Egyre több tanulmány és tapasztalat igazolja, hogy azok a bölcsődés korú gyerekek, akik napi szinten, rendszeresen magukra maradnak ilyen kütyükkel, drasztikus lemaradást mutatnak a szókincs, illetve a kommunikációs készségek fejlődésében. Emellett a gyermekek idegrendszere egyre jobban alkalmazkodik ahhoz a világhoz, ahol elég csak hozzáérni a képernyőhöz, és rögtön történik valami. Egy olyan világhoz alkalmazkodva fejlődnek, ami körülöttük forog, általában az történik, amit ők akarnak, mégpedig azonnal, ennek folyományaként pedig egyre valószínűbben figyelem-és viselkedészavarokká válnak. Így a koncentráció és türelem kevésbé, míg az indulatosság és impulzivitás egyre inkább megmutatkozik.
A gyakori dühkitörések, valamint az együttműködési hajlandóság és a kommunikációs készségek hiánya már óvodáskorra komoly beilleszkedési problémákat eredményezhet. Nem is beszélve az iskoláról, ahol látványosan kiütközik, hogy ezeknek a gyerekeknek a koncentrációja bizony más szintre lett kalibrálva. Ezt követően pedig gyakran kapnak egy hangzatos diagnózist, és elkezdik tömni őket különféle gyógyszerekkel, ami nem túl jó nekik hosszú távon.
Talán sokan gondolják, hogy ezáltal a gyerek digitális készségei jobban fejlődnek, ez azonban nem így van. Kezdő multitasking készségük talán jobban fejlődik, és időközben lehet, hogy néhány angol kifejezést is felszednek, ezek azonban pont azok a dolgok, amikre nincs szüksége egy kisgyereknek. Sokkal fontosabb, hogy a kortársaikkal tudjanak játszani, és hogy minél inkább kiegyensúlyozott belső világuk legyen.
Az alapvető társas készségek: kommunikáció, kooperáció, bizalom, önbizalom és érzelmi intelligencia alapjainak ebben az életkorban kell kialakulnia, és ha ez elmarad, azt később sokkal nehezebb pótolni. Ráadásul az internet dzsungelében egyedül böngészve csak idő kérdése, hogy mikor bukkan olyan tartalomra a gyerek, ami nem neki való.
Végül pedig fontos kiemelni, hogy ezen okoseszközök időleges hiánya ma már felnőtt emberek esetében is képes komoly elvonási tüneteket produkálni. Arról egyelőre pedig csak sejtések vannak, hogy milyenek lesznek azok a gyerekek, akik már az okoseszközök bűvöletében nőnek fel és válnak felnőtté.
Amire felelős szülőként mindenképp ajánlott odafigyelni, hogy óvodáskor idején a képernyő előtt töltött időt minden lehetséges eszközzel korlátozni kell, és lehetőleg szerint a gyerek ne játsszon egyedül digitális okoskütyüvel.
