A koronavírus járvány lassú enyhülését látva talán fel sem igazán tűnik, hogy a különböző járványügyi intézkedések közepette a kiváltó okok tanulságainak levonása egyelőre még várat magára. Az elmúlt évtizedek nagyobb pandémiái és egyéb betegségei -az AIDS-től az Ebolán át a SARS-ig- szinte egytől egyig az állatokról kerültek át az emberre. És valószínűleg a koronavírus sem az utolsó ilyen járvány. Elég csak megemlíteni, hogy az elmúlt napokban Bács-Kiskun és Csongrád megyében már 226 állattartótelepen mutatták ki ismét a madárinfluenzát, és 3 millió állatot kellett leölni emiatt. Ezen vírus jelenlegi formájában a madárról emberre való fertőzés valószínűsége kicsi, de a korábbi évek tapasztalatai alapján, akiket mégis megfertőzött a HPAI A (H5N1) ázsiai törzse, esetükben 60%-os volt a halálozási arány. És fennáll a veszély, hogy mutációval vagy gén átrendeződéssel olyan törzs jöhet létre, amely már emberről emberre is terjedhet.
„A tudomány úgy hitte, legyőzte a fertőzéseket, de visszaköszönnek sajnos, új köntösben. Az egyik amazóniai állatfaj, a (kis aranyosnak számító) kilencöves tatu például a leprát hordozza (tünetmentesen), az amazóniai őserdőkben. Jelenleg 100 tatuból 62 egyed pozitív a tesztre. A legtöbb, hasonlóan veszélyes, és sokszor ismeretlen vírus és baktérium az emberi kéz által érintetlen helyeken, nyugvó formában található (majmokban, kisemlősökben, rovarokban). Senkit nem bántanak, amíg az ember nem kezdi el irtani az erdőket és megváltoztatni az érzékeny egyensúlyt, vagy éppen enni egyes állatok belső szerveit és húsát – olyankor kiszabadulnak és mutálódnak, megvadulnak (Brazíliában eszik a tatu belső szerveit, húsát, így a lepra is jellemző). Majd ezután, a kialakuló pandémiák kapcsán az emberiség kapkodni kezd, és kérdezi Istent, miért engedte ezt meg. Furcsák vagyunk mi, emberek.? A korábbi bubópestis a higiéniai hibák, fekáliás szennyeződések miatt alakult ki, és szinte minden más esetben is „emberi kéz” okozta a nagy járványokat. Egyes állatok és az emberek vészesen közeli együttélése – a Távol-Keleten – és az így létrejövő vírusközlekedés (horizontális génátvitel a vírusok között) a fő oka a jelenlegi évenkénti új influenza, és a jelenlegi új koronavírus járványnak is.”- jelezte a napokban egy írásában Tóth Gábor élelmiszermérnök.
A számtalan állatbetegség közül lehet olyan, amelyik a legyengült haszonállatokra is könnyen átterjedhet, például madarakon, denevéreken keresztül.
A hús- amit ma megeszünk -genetikailag szinte azonos, gyenge immunrendszerű és rendszeresen gyógyszerezett állatokból származik. Ezeket az állatokat pedig tízezerszámra zsúfolják szűk ketrecekbe vagy tárolókba, így egy esetleges fertőződés futótűzként terjedhet közöttük. Sajnos azt sem lehet állítani, hogy elegendő megelőző intézkedés lenne, ha az emberiség nem enne vadon élő állatokat. Ugyanis a közelmúlt nagy influenzajárványai H1N1 (sertésinfluenza) vagy a H5N1 (madárinfluenza) például csirke vagy sertéstelepen fejlődtek ki.
A nagyipari állattartáshoz kapcsolódó másik, ám nem elhanyagolható pandémiás kockázat az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciával függ össze.
Egy új antibiotikum a bevezetésekor adott ideig nagyszerű, sőt életmentő eredményeket is hozhat. De amikor az antibiotikumokat emberek, növények és állatok kezelésére kezdik használni, majd túlzott mértékben alkalmazzák, akkor a baktériumok fejlődnek, és egyre dominánsabbá válnak. A korábban oly nagyszerű antibiotikum így egyre kevésbé lesz hatékony, emiatt pedig egyre több betegséget már nem tudnak vele kezelni. Az előrejelzések szerint az antibiotikum-rezisztencia miatt 2050-re évente 10 millió ember fog meghalni. Egy antibiotikumok nélküli világban nem csak egy szervátültetés vagy kemoterápiás kezelés, de egy térdműtét vagy fogászati beavatkozás is végződhet halálos kimenetellel. Az egészségügyi ellátást pedig visszalökné arra a szintre, ahol a 20. század elején tartott. Köztudott, hogy az orvosok gyakran felesleges esetekben is antibiotikumot írnak fel, azonban a legnagyobb probléma az állattartásban keresendő. Az Amerikai Élelmiszer-és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal szerint az antibiotikumok 80%-át állattartó telepeken használják fel. Európában hasonló a helyzet. Az állatállomány több antibiotikumot fogyaszt el, mint a lakosság együttvéve.
Az olyan szakértői testületek, mint az Egészségügyi Világszervezet, valamint a Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a legtöbb kialakuló fertőző betegség állatoktól származik, és hogy a nagyipari állattartási gyakorlat okozza a legsúlyosabb kockázatot.
„Az állatállomány egészsége a globális egészségügyi rendszerünk leggyengébb láncszeme” – jegyezte meg az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete egy 2013. évi jelentésében.
A tudományos világ többé- kevésbé bizonyosan állítja, hogy az új koronavírus vadon élő denevérekből származik, nem pedig ipari állattartásból. De a következmények mindnyájunkat ráébreszthettek arra a romboló hatásra, amit egy világjárvány okozhat az életünkben. Most, hogy szembesültünk ezzel a valósággal, a kérdés a következő: Van-e politikai és kulturális akarat nagy horderejű lépéseket megtenni – például változtatni az állattartási gyakorlatokon és az étkezési szokásainkon, hogy drasztikusan csökkentsük egy következő világjárvány bekövetkezésének valószínűségét?
De mit lehet tenni?
Az egyik lehetőség az állattartás megreformálása, például az alábbi módokon:
- Élő állatok nagy távolságra történő szállításának csökkentése
- Kisebb, kevésbé zsúfolt, alapvetően helybeli gazdaságok kialakítása
- Az állattartási körülmények jelentős mértékű javítása: még az olyan egyszerű dolgok is, mint a „szalmaágy”, jelentősen csökkenti a sertésinfluenza terjedését, mivel a disznóknak nincs megfelelő immunitásuk, ha egész életükben csak betonon élhetnek
- A biodiverzitás visszavezetése a gazdaságokba: olyan állatok tartása, amelyek genetikailag különböznek egymástól (ahelyett, hogy a speciális géneket preferálnák a gyorsabb növekedés, nagyobb méret elérése érdekében)
- Több támogatás a kisebb gazdaságoknak
- A nagyipari állattartás fokozatos megszüntetése.
Ezzel párhuzamos azonban a táplálkozási szokások megváltoztatásra is szükség van. A fejlett világ (pl. Amerika, Európa) társadalmai -egészségügyi szempontból is – nagyon nagy mennyiségű húst fogyasztanak. Ennek csökkentésében segíthetnek a növényi alapú étkezési alternatívák, amelyek előretörése már a vírus kitörése előtt erőteljesen haladt, azonban a COVID-19 járvány tanulságainak levonása újabb és fokozottabb lendületet adhat ezeknek. Az ilyen típusú élelmiszerek nem utolsósorban pedig a föld erőforrásait is kímélik, hiszen gyakori téma a túlszaporodás kérdése.
Egy WWF- tanulmány szerint 15 500 liter (15,5 köbméter) víz szükséges egy kilogramm marhahús előállításához. Egy kisebb úszómedencényi víz négy hússzeletért? A mennyiség csak addig meglepő, míg meg nem nézzük, hogy mit fogyaszt egy tehén élete során: 1300 kg szemes takarmányt és 7200 kg szálas takarmányt. Ennyi takarmány termesztéséhez nagyon sok víz szükséges. Ehhez adódik még 24 köbméter ivóvíz és 7 köbméter az istállók tisztítására állatonként. Végeredményben egy kilogramm marhahús előállításához 6,5kg gabonára, 36kg szálastakarmányra és 15 500 liter vízre van szükség. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) statisztikái ugyanilyen megdöbbentők. 1000 kalória élelem előállításához gabonafélék formájában körülbelül fél köbméter vízre van szükség. Ugyanennyi kalória előállításához hús formájában 4 köbméterre; tejtermék formájában 6 köbméterre. Egy focipályányi földterület pedig 1-4 húsevőt lakat jól, szemben a 15 növényevővel.
Van tehát min változtatni, a kérdés csak az, hogy az emberi szokások minek engednek majd teret a jövőben ezekből? A Bibliai teremtéstörténetből megtudhatjuk, hogy a rossz és a bűn akkor érkezett a világba, amikor az ember elbukott a kísértés próbáján. Ezt az étvágyon keresztül a kígyó kínálta neki.
„És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.” (I. Móz 3:6)
A bibliai próféciák szerint a földi történelem végét nem az étvágy okozza majd, hanem Jézus dicsőséges második eljövetele vet véget neki, mielőtt az emberiség teljesen elpusztítaná önmagát és a bolygót. Mindazonáltal egyénenként is sokat tehetünk -és kell is tennünk- a környezet, az állatok és az egészségünk védelme érdekében!
Hagymási Tamás
Források: VOX, Guardian, Heinrich Böll Alapítvány: Húsatlasz
