Korunk egy fájdalmas ellentmondására hívja fel több szakember is a figyelmünket. Köztük van Philip Zimbardo, a jól ismert szociálpszichológus, aki a Nincs kapcsolat című könyvében és a már 2011-ben megtartott TED – előadásában is komoly problémaként vetette fel: fiatal férfiak tömegei küszködnek az életükkel.

Mi változott?

A technológiai forradalom új távlatokat nyitott mindenki előtt, mégis: azt látjuk, hogy a fiúk rosszul teljesítenek az iskolában. Érzelmeik hullámzóak, éretlenek. Ebből adódóan kevés barátjuk van, lányokkal nem tudnak kapcsolatot teremteni, egyre inkább elmagányosodnak. A problémák elől gyakran menekülnek a biztonságot adó virtuális világba. A videojátékkal töltött óráik száma növekszik: könnyen játékfüggők lesznek, s a mozgásszegény életmód miatt el is híznak.

Miért sodródnak a fiúk?

A legmegdöbbentőbb eredmény az volt a kutatásokban, hogy az egyedülálló anyák aránya az egész világon növekszik. A gyerekes amerikai nők 41%-a egyedülálló anya. Férj nélkül. Ez a helyzet még rosszabb, 50%, ha megnézzük a 30 alatti anyák arányát! Esetükben minden 2. fiúgyermek apa nélkül nő fel Amerikában, sok esetben már babakoruktól. A helyzet jobb az Egyesült Királyságban és Lengyelországban, ahol ez az arány csak 25%. Így is fiatal fiúk millióiról van szó, akik apa nélkül nőnek fel. A lányoknak is ugyanúgy szükségük van az apára, mint a fiúknak, csak a fiúknak különösen.

Régen az apák határozott elvek alapján nevelték a gyermekeiket. Tisztában voltak azzal, hogy milyen fontos szerepük van: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (I. Korintus 16: 13).

Ma a válások, a túlhajszolt munkavégzés, a felfokozott szórakozásvágy (tévénézés, internetezés) miatt sem tanítják a fiúkat felelősségvállalásra, s a határozott életelvek, a családi beszélgetések helyett az őket körülvevő kultúra neveli a gyerekeket.

Így fiatal férfiak egész generációja nem tudja, hogy mit jelent elkötelezett, felelős vezetőnek lenni a családban, s ráadásul arra ösztönzi őket a társadalmi közeg, hogy minél tovább maradjanak gyerekek.

Ma 25%-kal valószínűbb, hogy a fiatal férfiak a szüleikkel laknak huzamos ideig felnőttkorukban is. Az egykori „Üres-fészek szindróma“ már nem él. Ők nem hagyják el a szülői házat, hanem maradnak a szobájukban. A baj az, hogy nem csinálnak semmit: nem segítenek be a feladatokba, sőt azt mondják, fel vannak erre jogosítva, hisz ők a fiúk, a férfiak.

A másik komoly probléma, hogy az egyedülálló anyák, különösen, ha több helyen is dolgoznak, magas stressz-szinten élnek. A magas stressz-szint számos módon hat a fiúkra s láthatjuk is, hogy ezek a fiúk nemcsak gyenge szociális fejlődést mutatnak, de figyelemhiányos rendellenességgel is bírnak, és sok viselkedésbeli problémájuk van mind az iskolában, mind a társadalomban.

Ha nincs apa egy családban, a család anyagi helyzete szignifikánsan romlik, hisz nincs meg a két kereset. És még azoknak a fiataloknak is, akiknek ott van az apjuk, az apa legtöbbször nincs jelen lélekben az életükben. Heti 30 percet beszél apa a fiával és fordítva, míg a tévé vagy a számítógép monitorja előtt gyakran 44 órát ül egy gyerek.

Volt a Harvard végzős hallgatóinak egy tanulmánya: követték a sikeres fiúk az életét, s azt találták, hogy a sikernek semmi köze ahhoz, hogy milyen gazdag családból, ill. társadalmi osztályból jön valaki, vagy hogy milyen magas a jövedelme. Csakis a meleg, sok szeretetet adó gyermekkor számít. Különösen fontos az, hogy egy fiú milyen közel érezte magát az apjához gyerekkorában. Amikor a sikeres emberek visszatekintenek a szeretetteli gyerekkorukra, ezt hívjuk „pozitív múltnak“.

Virtuális világban

Egy átlagos fiú hetente 13 órát tölt videojátékokkal, sokkal többet, mint a lányok. Ez átlag, hisz valaki 26 órát, vagy még többet játszik. Egy vizsgálat azt állapította meg: 21 éves korára egy átlagos fiú tízezer órát tölt videojátékokkal. Ennyi idő alatt 2 alapdiplomát is megszerezhetne.

A videojátékokat férfiak tervezik, ők dobják piacra férfiaknak. Nagyon rabul ejtők, nagyon varázslatosak. Humorosak, vizuálisan dinamikusak és lehetőséget kínálnak a fiataloknak, hogy csapatmunkával virtuális közösségeket alakítsanak ki. Mivel a fiúknak kevesebb megnyilvánulási lehetőségük van, így ezzel szívesen is élnek. Ezek a játékok elfogadott férfiértékekre építenek: a dominanciára, a versenyre, az agresszióra, az erőszakra.

Bukdácsoló iskolák

Tudjuk, hogy a korai élmények alakítják ki az érdeklődő tanulást. Az óvodában a fiúk agya egy- másfél évvel van hátrébb a fejlődésben, mint a lányoké. Az ő agyuk még nem olyan fogékony az olvasási és írási gyakorlatokra. Vagyis a fiúk nem butábbak, csak az agyuk lassabban fejlődik.

Iskolába kerülésükkor a fiúk többsége fizikailag aktívabb, de társas érettségük és verbalitásuk fejletlenebb, mint a lányoké. Nehezebben ülnek hosszú időn keresztül egy helyben. Ráadásul az iskolai oktatás négyötöd része nyelvalapú. 6-7 évesen rákényszerítik a fiúkat, hogy olyan dolgot tanuljanak meg, amire még nem érett az agyuk. A negatív tapasztalatok haragot és agressziót váltanak ki belőlük az iskola iránt. A fiúk jellemzően gyakorlati feladatokon keresztül tanulnak könnyebben, de erre alig van lehetőség.

Ugyanakkor a fiúk, de a lányok is akkor teljesítenek jobban, ha azonos nemű tanár tanítja őket. Ezzel szemben a tanárok többsége ma már nő. Érdekes, hogy az iskola az alsótól az egyetemig lányos dologgá vált: 9-ből csak 1 tanár férfi. Sok fiúnak sosem volt férfioktatója. Különösen az apa nélkül felnövő fiúknál szomorú ez, hisz így nincs állandó férfipélda az életükben.

Érdekes módon van egy nem-tudatos elfogultság, amit a női tanárok „éreznek“ a fiúkkal szemben. Egy friss tanulmány szerint amikor a tanárok dolgozatokat javítottak, ám a neveket letakarták, a fiúk osztályzatai 30%-kal megugrottak. Vagyis van a női tanároknak egy hallgatólagos elfogultsága a lányok mellett a fiúkkal szemben.

Mi a teendőnk?

Mit tehetnek a szülők, a kormány, a média és az iskola?

  • Egyértelműen bizonyítható, hogy a stabil házasságokban kiegyensúlyozott, egészséges, jól motiválható gyerekek nőnek fel, akik jó közösségi emberek lesznek.
  • A szülők felelősséget és rugalmasságot kell tanítsanak gyerekeiknek.
  • Mivel a legtöbb szülőnek fogalma sincs, hogy a gyereke hány órát játszik, ezért egy hétig a család minden tagja vezethetne “heti tevékenységnaplót“. Ebből kiderül, mennyi időt töltenek tanulással, testmozgással, számítógépezéssel, videojátékkal, tv-nézéssel stb. A hét végén pedig összevethetik ezeket a feljegyzéseket azért, hogy az egyensúlyt felállíthassák.
  • A fiúk szobájából kikerülhetnének az új technikai vívmányok, hogy korlátozódjon a használatuk.
  • Rendszeresek lehetnének a családi vacsorák, hogy beszélgessen mind többet a család, anélkül hogy bárki is mobilozna közben.
  • Az apák neveljék a fiaikat úgy, hogy azok ne csak önmagukra gondoljanak, hanem közös tevékenységek során figyeljenek szeretettel másokra -szóval és tettel is. Sikeres az a nevelés, amikor a gyerekek a szívükkel kötődnek a szüleikhez, s ennek hatására fogadnak el tanításokat, életigazságokat tőlük.“ Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én utaimat megőrizzék.“ (Példabeszédek könyve 23:26)
  • Fontos még, hogy a fiatalabb fiúknak mentorra van szükségük: egy nagybácsi, egy idősebb unokatestvér, egy szomszéd személyében. Keressenek egy mentort vagy legyenek ők más mentora. Alakíthatnak férfi mentor csoportokat.
  • A fiúknak kifejezetten javára válik, ha az őket körülvevő nők támogatják az apjukkal vagy tanítójukkal való időtöltést és azokat a korukhoz illő tevékenységeket, amelyeket más fiatalemberekkel közösen végeznek.
  • Mivel a fiúk és a lányok is jobban teljesítenek akkor, ha azonos nemű tanár tanítja őket, ezért több férfitanárra lenne szükség a mára már elnőiesedett tantestületekben.
  • Az iskoláknak el kell kezdeni életrevaló készségeket tanítani a gyerekeknek: pl. személyes pénzkezelést, munkára való jelentkezést, készülést egy állásinterjúra és más felnőtt kötelezettségeket, amelyekről tudjuk, hogy felnőttként szükségük lesz rá.
  • Az új technológiák alkalmazása a tanulást vizuálisabbá s interaktívabbá teszik. Nem lehet a diákokhoz beszélni anélkül, hogy ne használnánk dinamikus, erőteljes képi anyagokat, ill. elektromos készülékeket. Olyan tanárképzés kell, ami képesíti a tanárokat arra, hogy tudják ezeket az új gyakorlati-, és prezentációs eszközöket hatékonyan használni.
  • Korábban a médiában az apák hősként, tiszteletreméltó személyként jelentek meg a különböző filmekben. Ma inkább apaság ellenes beállítottság jellemző: a tévében szereplő apák ügyetlenek, lusták, olyan ostobák, hogy az egész családjuk túljár az eszükön. Ez egy olyan személetet alakíthat ki, amely befolyásolja a családi kapcsolatokat, rossz mintákat közvetít.

Változtatásokra várva

A gyorsan változó világunkban újabb kérdések merülnek majd fel: valóban tudunk-e kapcsolódni a többi emberhez, ha a technikai fejlődés tovább gyorsul, ha a virtuális valóságok egyre életszerűbbek lesznek? A ma fiatal férfiainak valóban egyre egysíkúbbá válik az élete, elsorvadnak a képességei, mert a virtuális világ beszippantja őket. A szülők tehetetlenül nézik gyermekeik képernyőfüggőségét, pedig törekedni kell arra, hogy fiaik egyre kommunikatívabbak legyenek, s arra, hogy megtanuljanak felelősséget hordozni. Ha egyéni és közösségi szinten is sokan mutatnak hajlandóságot a változtatásra, akkor kevésbé lesz veszélyes a most tapasztalható szívszorító folyamat, hogy „nincs kapcsolat“.

Összeállította: Eredics Éva, fordította: Laczó Beatrix

Forrás:

Philip Zimbardo TED- előadása 2011.
Philip Zimbardo-Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat. Hová tűntek a férfiak? Libri,2016.
Alex Kendrick, Stephen Kendrick, Randy Alcorn: Eltökélt szívű férfiak. Immanuel Alapítvány, 2013.

Facebook kommentek