Palesztina az örök konfliktusok és vallási szimbólumok földje. Az itt élő arabok és zsidók között napjainkban is tart a békétlenség. A diplomácia viták és fegyveres konfliktusok arról szólnak, hogy adott terület vagy városrész éppen kinek a fennhatósága alá tartozzon. Az utóbbi időben azonban akad egy harmadik fél is, aki egyre nagyobb és nagyobb befolyásra igyekszik szert tenni a területen: ez az amerikai evangelikál kereszténység.
Fontos tudni, hogy 2016-ban az amerikai választók több mint egynegyede vallotta magát evangelikál kereszténynek, közülük pedig 81% Donald Trump mellett voksolt a legutóbbi elnökválasztáson. Ma ők az Egyesült Államokban az egyik legnagyobb és leghatékonyabb politikai szavazótábor, akik a Trump kormányzat alatt példátlan befolyásra tettek szert. Az evangelikál kifejezés nem keverendő össze az evangélikus egyházzal. Amerikában ez egyfajta gyűjtőneve azon protestáns mozgalmaknak, akik az evangéliumi kereszténység eszméjét hirdetik. Tagjai számos felekezetből, úgymint baptisták, metodisták, mennoniták, karizmatikusok és pünkösdiek közül kerülnek ki. A konzervatív evangelikálok is hiszik a Biblia szó szerinti igaz voltát és az abban leírtak valóságosságát. Hisznek abban, hogy a bibliai próféciák, vagyis a jövőre vonatkozó isteni kinyilatkoztatások folyamatosan beteljesülnek, és biztos iránymutatásul szolgálnak a hívő embernek.
A Bibliában a legfontosabb prófécia pedig Jézus második -földi- eljövetelére vonatkozik: „És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Márk 13:26). Ennek a pontos idejét azonban nem említi a Szentírás: „Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.” (Márk 13:32)
Az evangelikálok meggyőződése szerint ellenben a Biblia pontosan kijelenti azt, hogy a második eljövetel, hol fog megtörténni. Ez a hely pedig nem más, mint Jeruzsálem. Ebből kifolyólag egyfajta keresztény cionizmusban hisznek: Izrael újjászületésében. Eszerint a teológia szerint, amikor Jézus a történelem végén újra megjelenik a Földön, akkor nemcsak elhozza Isten korlátlan uralmát a Földre, de megbünteti Izrael nyomorgatóit, és megjutalmazza azokat, akik segítik. Jézus majd szétválasztja a nemzeteket aszerint, hogy hogyan viszonyultak cionhoz, azaz Jeruzsálemhez. Ezért amikor Izrael államának megerősödése történik, akkor az annak a jele, hogy Jézus hamarosan visszatér a földre.
És, hogy mennyire komoly támogatottsága van ennek a nagypolitikában is: ezt a hitet vallja például Greg Lauire, a több tízezres kalifornai megagyülekezet vezetője, aki az egyik rendszeres tagja Trump legbelsőbb tanácsadói körének. Szintén ebben hisz, Mike Pence alelnök és Mike Pompeo külügyminiszter is.
Egy kis történelmi visszatekintést téve: a második világháború után az ENSZ felosztotta a hajdani brit-fennhatóságú Palesztinát, beékelve az arabok lakta területek közé az újonnan létrehozott Izrael államot. Azóta az elmúlt évtizedek harcaiban a zsidó állam tovább növelte a területeit a palesztinok rovására. Az evangelikálok pedig ebben a bibliai próféciák teljesedését látják. Ezzel párhuzamosan a másik oldalon a Hamasz folyamatosan küzd a szóban forgó területek visszaszerzéséért. A mindenkori iráni kormányzat pedig az egyik legnagyobb támogatójuk ebben. Ez az oka, hogy az evangelikálok hite szerint Irán fontos szerepet játszik a Föld jelene és jövője szempontjából.
Úgy gondolják, ha az USA bibliai szempontból a jó oldalon akar állni, akkor minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy védelmezze Izraelt és büntesse Iránt. Ezt a Bibliában szerepelő Eszter könyvéből is levezetik, ahol a Perzsák -vagyis napjaink Iránja- akarta elpusztítani Izraelt. Ahogy Eszter akkor a befolyását használta a zsidók megmentése érdekében, úgy kell ma ugyanígy tenni Irán ellen -állítják. Az alábbi videón például Mike Pompeo külügyminiszter ad interjút, Eszterhez hasonlítva Trump elnököt:
Washington Post egyik cikke szerint Pence és Pompeo voltak a legnagyobb sürgetői az iráni katonai főparancsnok, Szulejmáni januári drónnal történő kiiktatásának is.
Emellett érdekes közvélemény-kutatási adat, hogy amikor az amerikai nagykövetséget nagyjából két éve Tel-Avivból Jeruzsálembe helyezték át, akkor ez nagyobb támogatottságot és örömöt okozott az amerikai evangelikálok körében (53%), mint az amerikai zsidók között (46%).
Végül pedig néhány bibliai szempont és megjegyzés, amit javaslunk összevetni a fentiekkel:
„Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.” (Róm 12:19-20)
De úgy is feltehető a kérdés, hogy milyen égi jel az, amit embereknek kell fegyverekkel kierőszakolni, akár mások élete árán is?
A Biblia nem jelent ki olyant, hogy Jeruzsálembe fog eljönni Jézus, sőt pont az ellenkezőjére figyelmeztet. Ha valaki ilyent állít, annak nem szabad hinni, mert Jézus eljövetele úgy fog történni, hogy a világ minden pontján egyszerre fogják látni majd:
„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.” (Mt 24:23-28)
Az utolsó idők Jeruzsáleme csak jelképként szerepel a Bibliában. Nem olyan értelemben, hogy a földi Jeruzsálemnek lenne a végső időben valamilyen különös üdvtörténeti jelentősége:
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt; és a tenger többé nem volt. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.” (Jel 21:1-2)
Jézus éppen nem a kollektív kiválasztottságot hirdette, hanem az egyes ember megmenthetőségét és a hit által való üdvözülés lehetőségét. A keresztény vallások számára nem ismeretlen a kollektív üdvözülés fogalma (hogy egy néphez vagy egy egyházhoz tartozás alapján üdvözül valaki), azonban ez teljesen ellentétes a Biblia gondolatvilágával. A Szentírás pont azt mutatja be például az Ószövetségen keresztül is, hogy Isten ugyan szeretne embertömegeket, akár egy egész nemzetet (egy tömbben) üdvözíteni, azonban a csoporthoz tartozás senkit nem tesz jobb emberré. Az emberi történelem az aranyból megy a sárba (Nabukodonozor álma Dániel 2. fejezete), az összefogás és a különböző egységtörekvések (ökumenizmus, EU, környezetvédelmi mozgalmak) sem hozhatnak megoldást a bolygó és az emberiség problémáira, hanem csak egyedül Jézus második eljövetele. Amikor pedig Jézus eljön, akkor a sorsunkat nem az dönti el, hogy milyen csoporthoz tartoztunk vagy milyen nemzetiségűnek születtünk, hanem az, hogy a krisztusi-elveknek megfelelően éltük-e az életünket.
„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12)
„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Luk 18:8)
HT
