Napjainkban egy rövid idő alatt világjárvánnyá szélesedett vírus tartja rettegésben az emberiséget. Senkiről nem tudni, hogy ki hordozza, és leginkább azoktól kapható el, akik a legközelebb állnak hozzánk. Áldozatait főképp az idősebb korosztályból és az egyéb betegségben szenvedők köréből szedi. A józan gondolkodású emberek a társas érintkezést minimálisra csökkentve visszahúzódnak otthonaikba, miközben a politikusok kényszeredetten hátrálva igyekeznek meghozni azokat az intézkedéseket, amelyekkel csökkenthető lenne a járvány emberi életek ezreit követelő és a gazdaságot is romba döntő hatása. De mi az ellenszer?
Ismét kísértet járja be Európát. Ugyan nem a Marxtól származó kommunizmus kísértete, hanem egy láthatatlan vírus, de ez is tömegméretekben nyomorítja meg az emberek mindennapjait. Ráadásul a stratégia, amit autokrata kormányzást elsajátító politikai elit követ, méltó módon idézi a kommunizmus egyik alapszabályát. Amiről nem beszélünk, az nincs is.
Számos országban eleinte eltagadták vagy lekicsinyelték a vírus megjelenését. Sok helyütt azt sem tudni, hány vírushordozó ember van, és Dél-Korea példáját figyelmen kívül hagyva nem is tesztelik a lakosságot. Sajnos Magyarországon sem hozták nyilvánosságra eddig, hogy mely területeken vannak bizonyíthatóan fertőzöttek és kikkel léphettek érintkezésbe. Valós tájékoztatás helyett az illetékesek csak híreket olvasnak az eléjük tett papírból, miközben még kérdést sem lehet feltenni nekik, nehogy kiderülhessen, hogy nem tudják a választ.
A legtöbb ország kormánya drasztikus lépésekre szánta el magát. Ám amíg a franciák a válság kezelésének pénzügyi biztosítása okán még a Notre-Dame székesegyház újjáépítését is felfüggesztették, addig nálunk újabb 4 milliárd forinttal növelték meg az Operaház megújítására szánt eddigi állami hozzájárulásokat, így az erre fordított költségek már ötszörösen haladják meg a járvány kezelésére szánt egészségügyi keret 8 milliárd forintos összegét. A haza minden előtt, mondta Széchenyi is, a szájmaszkokat pedig szerezze be mindenki, ahogy tudja.
Ami egyre világosabban látszik, hogy a saját hatalmának megtartását legfőbb érdeknek tekintő számos politikai vezető számára a globális pénzügyi válságot okozó járvány egyben lehetőség is a hatalom bebetonozására. Egyesek fontolgatják még a rendeleti kormányzás bevezetését is annak ellenére, hogy ez sokakban rossz emlékeket ébreszt, mivel hasonlóságot mutat a nácik hatalomra jutásakor azonnal meghozott un. felhatalmazási törvénnyel. Az ilyen jellegű kormányzás ugyanis egy járvány megfékezésére szükségesnek tűnő jogosítványok (pl. kijárási tilalom bevezetése) mellett olyan alapvető állampolgári jogok korlátozására is felhatalmazást ad, mint az internet-, levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzése, de kaput nyit arra is, hogy a hatalom formálisan is egy kézbe kerüljön – legyen az törvényhozói, végrehajtó vagy éppen bírói hatalom. Ennek társadalmi elfogadottságához pedig éppen elég indokot szolgáltat a vírustól való félelem.
Egy vírus természetrajza
A vírus nem élőlény. Nincsenek életfunkciói, nem érez semmit. Természete szerint olyan, mint egy pszichopata, aki átveszi annak az országnak az irányítását, amiben megjelenik.
Ahogy a pszichopata, úgy a vírus is ártalmatlannak tűnik, könnyen lép kapcsolatba az általa kihasznált emberekkel. Nem alkalmazkodik, hanem a maga érdekei szerint manipulálja azt, akire hatással van. Végletesen önző, semmi mást nem akar, mit uralma alá hajtani a befolyása alá került szervezetet. Számára nem szempont még annak sorsa sem, aki nélkül nem is lenne. Az általa használt szervezetet sejtszinten átprogramozza, átveszi a vezérlést, hogy a hatalmába kerített szervezetet felhasználva milliószámra megsokszorozza magát.
Valójában nem is él, csupán élősködik. Kielégíthetetlen, mindig többet akar magának. Nem kíván együttműködni semmivel és senkivel, ő csak irányítani képes. Nem gondolkodik, mégis céltudatos aprólékossággal alakítja át a környezetét, amit nemcsak uralma alá hajt, de végzetesen tönkre is tesz. Mindenkit ellenségének tart, akit el kell pusztítania. Egyedül arra van programozva, hogy mindent a maga képére és hasonlatosságára alakítson, és mindeközben az sem szempont a számára, hogy ezzel a létezésének feltételét képező környezet pusztulását idézi elő.
A magát elfogulatlannak tartó külső szemlélő szemszögéből egy zseninek tűnik, akit csodálat illet meg. Az általa előidézett következmények azonban pontosan mutatják, hogy csak egy lelkiismeretlen pusztító. Genetikai tudósok döbbent ámulattal adózhatnak annak a kifinomult módszernek, ahogy rövid idő alatt átalakít mindent, ám ez nem több a történészek tárgyilagosságánál, akik egy Nagy Sándor, Jusztiniánusz császár, Napóleon vagy éppen Adolf Hitler képességeit méltatják, ahogy teljesen átalakították a világot, amelyben éltek. Ám arról a tényről már kevés szó esik, hogy ezek a pszichopaták ténylegesen egy sátáni eszme szolgálatába szegődtek és tetteikkel sok millió ember halálát okozták. Ilyen a vírus is.
A védekezés stratégiája
Az ember önmaga erejéből nem képes ellenállni ilyen romboló hatásnak. Ennek oka, hogy az ember természete szerint maga is romlott, és így képtelen arra, hogy erkölcsi értelemben pusztán önmagától helyesen cselekedjen. Ezt az állapotot Pál apostol így foglalta össze: „én testi vagyok, a céltévesztés bűnének kiszolgáltatva. Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem… Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a rosszat cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn (céltévesztés)… De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely… engem rabul ad a bűn (céltévesztés) törvényének, ami van az én tagjaimban.” (Római levél 7,14-15,18-20,23)
Éppen ezért a Biblia az ember természetét olyan lesújtó állapotként mutatja be, amire nincs orvosság. „Minden fej beteg, és minden szív erőtlen. Tetőtől talpig nincs e [testben] épség, [csupa] seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.” (Ésaiás könyve 1,5-6) Az így meggyengült, erőtlen emberi természet pedig ki van szolgáltatva annak, hogy egy erős külső hatás átvegye a hatalmat felette.
Így lesz az ember kiszolgáltatottja egy agresszív hatalomnak, egy olyan erős fegyveresnek, akit csak egy nálánál erősebb képes legyőzni (vö. Lukács evangélium 11,22). Az ember azonban nem ilyen.
Ezért az egyetlen helyes stratégia, ha az ember belátja saját kicsinységét és igyekszik elkerülni, hogy maga is áldozattá váljon vagy éppen az ő közreműködésével más váljon áldozattá. Érdemes tehát megfontolni Luther Márton szavait, amelyek elvetik a csak önmagában bízó ember alapállását, ugyanakkor a fensőbb segítség igénylése mellett belső késztetést mutatnak a megelőzés és másokon való segítés szükségességére:
“Ezért arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát. Ha az Isten meg akar találni, akkor meg is talál, de így mindent megtettem, amit megtehettem, és így sem a magam, sem pedig mások haláláért nem vagyok felelős. Ha a felebarátomnak szüksége van rám, nem fogom elkerülni sem a helyet, sem a személyt, hanem önként odamegyek hozzá, és segítek neki, ahogy arról fentebb volt szó. Nézd, ez igazi, istenfélő hit, amely nem vakmerő, nem pimasz és nem istenkísértő.” (Elmenekülhetek-e a halál elől? Luther Válogatott Művei 5, 546)
A vírusfertőzés megállítása
Sokan bíznak az orvostudományban, hogy képes megállítani a vírusjárvány terjedését. A tudomány azonban erre nem képes. Még ahhoz is legalább egy évre van szükség, hogy vakcinát állítsanak elő a tünetek kezelésére. De ha az orvosok, biológusok, virológusok hada nem képes hatásos ellenszer kidolgozására, akkor ki adhatja meg a biztonság bizonyosságát a pánikhangulatba került emberiség számára?
Ennek eldöntéséhez érdemes feltenni egy triviálisnak tűnő kérdést. Ki az, aki határt szabott a mostani járvány pusztításának azzal, hogy éppen a leginkább gyámolításra szoruló korosztályt kíméli meg? Hiszen egy szokásos influenzajárvány is leginkább a gyermekeket sújtja, ilyenkor tömegével hiányoznak az iskolákból, óvodákból. Most azonban csupán vírushordozóként számolnak velük, de fertőzéssel járó betegség tünetei nem mutatkoznak rajtuk. Hogyan lehetséges ez? Ki fékezi ezt a pusztító erőt azzal, hogy határt szab neki így szólván: „Eddig jöjj és ne tovább” (Jób könyve 38,11)?
A válasz egyszerű. Ha a vírus nem a semmiből keletkezett, hanem van értelmi szerzője, akkor az nem lehet más, mint „a ti ellenségetek, az ördög, aki mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit nyeljen el” (Péter apostol első levele 5,8). Vele szemben pedig csak egy nála erősebbhez lehet fordulni, ezért az apostol ajánlása szerint „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok.” (u.o. 5,7)
A Krisztus második eljövetelét közvetlenül megelőző válságjelenségek között az egész világot érintő halálos járványok elszaporodása is helyet kapott, hiszen Jézus maga hozta a tanítványok tudomására, miszerint az ő eljövetelének egyik nyilvánvaló jele az lesz, hogy „lesznek halálos járványok és földrengések a világ minden vidékén” (Máté evangélium 24,7)
Ez alól nincs és nem is lehet globális védettség (a minap Zágrábban a járvány mellé még földrengés is járult). Csak személyes védettség van, aminek feltétele, hogy az egyes ember teljes bizalommal ahhoz forduljon menedékért, aki „teremtette a mennyet és a földet” (Jelenések 14,7).
Ezt a bizonyosságot a tanítványoknak adott jézusi jövendölést már kétezer évvel megelőzően Dávid fennszóval hirdette:
„Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem őbenne bízom! Mert ő szabadít meg téged… a veszedelmes pusztító járványtól… Nem félhetsz a pusztító járványtól, amely a homályban jár; a halálos vésztől, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít.” (Zsoltárok 91,2-3,6-7)
Sokan azok közül, akik Jézusban az eljövendő pantokrátort láttatják, most kétségbeesve pánikba esnek, hátha ők is áldozatai lesznek e világméretű járványnak. Pedig elég lenne félretenniük azt a torzképet, amit a megannyi Krisztus-helyettesítéssel maguk emeltek bálvánnyá, és egyszerűen hozzáfordulva kimondani a nevét. Aminek jelentése: Szabadító.
Márton István
