Mindannyian érezzük, hogy valami nincsen rendben a magyar oktatási rendszerben. A gyerekek túlterheltek, az iskola nem nevel gondolkodásra, önállóságra és a mindennapi életre sem. A kormány évek óta igyekszik kizárni a szabad tankönyvválasztásból a magánkiadók oktatási anyagait. A 2019/20-as tanévtől kezdve pedig gyakorlatilag megszűnik az, hogy az iskolák nem állami kiadású tankönyveket rendelhessenek. Milyen folyamat része mindez?
Kevés a tanár, elöregszik a pedagógustársadalom is. Gyakran hallani, hogy nincs pénz az iskolaudvar térkövezésére, lelakott állapotú az iskolák épülete. Sok helyen pedig önkényes módon kinevezett, a negatív folyamatokba belenyugvó igazgatók irányítják a tantestületeket.
Mivel minden szülő jó oktatást szeretne a gyerekének, ezért nem csoda, hogy a menekülési tendenciák évről évre nem csökkennek. Ha lehetőség van, a szülők inkább kiveszik a gyerekeket az állami rendszerből, és alternatív vagy egyházi iskolákba járatják őket.
A legfrissebb hírek szerint azonban a kormány tovább szigorít a köznevelési törvényen: olyan kötelező tantervi szempontokat bevezetve, amelynek sok alternatív iskola nem tud megfelelni. Vagy ha éppen megfelelnek, akkor pont a specifikus alternatív jellegük veszik el.
Mindezek mellett nem nehéz persze észrevenni az egyházi iskolák kivételesen jó helyzetét. Már az elnevezés is kérdéseket vet fel: hiszen mitől is egyházi fenntartású egy ilyen iskola? Attól, hogy ugyanúgy az állam tartja fenn, csak épp egyházi irányítás alá tartozik. A pénz pedig kicsit sem csekély.
Míg az állami iskolában egy diák után közel 55 ezer forint jár az iskolának, addig az egyházi kézben lévő intézmények gyermekenként 200 ezer forint normatív támogatásban részesülnek az államtól. A támogatás mellé pedig épületfelújítások és egyéb működést könnyítő és minőségjavító kedvezmények sora tartozik. Elég csak megemlíteni például, hogy az egyházi iskoláknak nincs felvételi körzetük, így egy városon belül nyugodtan kiválogathatják a legjobb tanulókat. És a jobb körülmények biztosításával akár a legjobb tanárokat is.
De vajon mi a célja mindennek? Nos, egy magyar politikus szavait idézve: „A mai magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények”.
Ha az állami iskolák ellehetetlenednek, akkor az egyházi iskolák azt demonstrálhatják: mennyivel jobban működnek a „világi” társaikhoz képest.
Az állam és egyház összefonódásának a történelem folyamán mindig világos célja volt. Az állam adja a pénzt, az egyház adja a tömegbázisát: ideológiai nevelést és a hívekre hatást. Elsőre talán ma is pozitívnak tűnhet az ennek jegyében történő keresztény értékek hangoztatása. Ugyanakkor a hitét valóban komolyan vevő keresztény embernek érdemes őszintén elgondolkodnia: a pénz, a politika és a vallás együttműködése hasonlít-e a Jézus által bemutatott bibliai kereszténységhez?
Hagymási Tamás
kép forrása: www.centrodedebate.es
