Alig múlik el hét anélkül, hogy ne kerüljön címlapra olyan rémisztő hír, amely világszerte félelmet kelt. A globális fenyegetettség réme szinte a hétköznapi élet részévé vált. És nem is alaptalanul. Emberek tömegei kényszerülnek elhagyni otthonukat az országok közötti és országokon belüli számtalan háborús konfliktus, a termőterületek szűkülése és az állatállomány pusztulása következtében kialakuló éhínség, az egyre sűrűsödő világméretű járványok, az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási jelenségek miatt. Ezek pedig mind-mind azt a képzetet erősítik, hogy az ember létezése veszélybe került. Valóban az emberi történelem végére értünk?
Az állandósulni látszó aggodalmakra a minap egy újabb világjárvánnyal fenyegető vírus tette fel a koronát. A koronavírus. Bár e vírus okozta elhalálozások eltörpülnek az évenkénti rendszerességgel fellépő influenzajárványok által előidézett halálesetek számához képest, mégis pánik söpört végig a világon. Ennek legfrissebb fejleményeként a koronavírus terjedésétől tartó telekommunikációs világcégek visszalépése miatt elmarad a világ leglátogatottabb nemzetközi vására, a február végére tervezett barcelonai mobil expo, mintegy 170 milliárd forint veszteséget okozva ezzel a szervezőknek.
A járvány hírére adott reakciók is jól mutatják, hogy a fenyegetettség érzete az egymástól eltérő kultúrájú társadalmakban is hasonló reakciót vált ki. A védekezés ugyanis szinte mindenhol azok ellen irányul, akik maguk is áldozatok – legyenek akár háború vagy éhség elől menekülők, akár egy járványt okozó vírus hordozói. Mindez jól illeszkedik a félelmet kiváltó folyamatok sodrásába.
Az elrettentő események hatását a jelen korunkra vonatkozó jézusi kijelentés ezt tömören így foglalja össze: „az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek” (Lukács ev. 21,26)
Világvége teóriák
Ahogy a legtöbb ember fél a saját halálától, úgy rettegve gondol a világ végére is. A félelem kultúrája uralja a filmipart és könyvpiacot egyaránt. A sikersztorikban hol egy aszteroida száguld a Föld felé, hol végzetes atomháború robban ki, hol a gépek veszik át a hatalmat. A földi élet megsemmisülésének rémképe oly színes palettán tárul a közönség elé, hogy mindenki kénye-kedve szerint választhat, melyik szörnyű végkifejlet szórakoztatja lefekvés előtt.
Sokan a túlnépesedést tekintik az emberi faj végzetének. A vészjósló előrejelzések alapján a világ népessége 2050-re 9 milliárd fő fölé emelkedhet és ezzel párhuzamosan az életszínvonal javulása miatt az egy főre jutó kalória-bevitel mintegy 20 százalékkal nőhet. Ebből következően a világ élelmiszerigényének bővülése az elkövetkező 30 évben meg fogja haladni az 50 százalékot, amely növekmény élelmiszer hiányhoz vezet. Bár a World Resources Institute szerint 2050-re a hús- és tejtermékek iránti igény 68 százalékkal fog nőni, ám a vöröshúsok és a cukor globális átlagfogyasztásának felére csökkentése, valamint a gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek és magvak fogyasztásának megkétszerezése kulcsot jelenthet a fenntartható élelmezéshez. Ennek legfőbb akadálya azonban az emberi tényező, ami az éghajlatváltozás és az eltérő gazdasági feltételek miatt az élelmiszerekhez való egyenlőtlen hozzáférésben rejlik.
Félelmükben sokan még az emberiség megtizedelődést is inkább elfogadhatónak tartják, mint az éhezést, ezért Az ember tragédiája eszkimójának fohászát racionális józansággal tárják Isten elé: „Könyörgök, hogy kevesb ember legyen, S több fóka.” Az eszkimók lehetőségeihez mérten ugyan a Föld nagy részén rendelkezésre állhatna az ember számára az állatvilágot is bőséggel eltartani képes zöldség és gyümölcs mennyisége, ám a nagyüzemi termelés ezt is inkább a húsevés szolgálatába állítja.
Az emberiség létszáma tehát önmagában nem lenne a fennmaradás gátja, ám az aligha vonható kétségbe, hogy egyedül az ember az egyetlen élőlény, aki minden megtesz a saját pusztulása érdekében. Hiába szaporodnak a klímakonferenciák, ha a napi gazdasági érdekeket kiszolgáló politikai hatalom felülírja még az életösztönt is. Ezt a hozzáállást a legtalálóbban egy angol felsőházi lord így foglalta össze: „A politikusok képesek bölcs és igazságos döntéseket hozni – feltéve, ha már minden egyéb lehetőséget kimerítettek.”
Mindazok a politikai vezetők, akik saját hatalmuk érdekében hátat fordítanak a bolygónk fennmaradásáért folytatott küzdelemnek, azok maguk is a Föld pusztulását szolgálják. Hiába az ima-reggeliken és egyházi körmeneteken való részvétel, ha nem olvassák saját ítéletüket, amit éppen azok sóhaja vált ki, akik számára fontos mások élete, és látva igyekezetük hiábavalóságát, így kiáltanak Istenhez: „pusztítsd el azokat, akik a földet pusztítják.” (Jelenések 11,18)
A végidő jelei
A történelem lezárulásáról számtalan jóslat izgatja az emberek fantáziáját, a római auguroktól Nostradamus zavaros leírásán át az újonnan felfedezett ősi maja naptárig. És bár a Föld lakosságának túlnyomó része Istent vallja a történelem urának, mégsem olvassa az Ő szavát. A Biblia ugyan nem tudósít a magáról az időpontról, ami a földi történelem végét jelenti, de Jézus világos képet arról az időszakról, ami jelzi, amikor már közel van:
„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. Mert nép támad (a másik) nép ellen, és (egyik) hatalom (a másik) hatalom ellen; és lesznek éhínségek és halálos járványok, és földrengések mindenfelé.” (Máté ev. 24,6-7)
Ebben a kijelentésben nincs semmi fantazmagória. Bár háborúk mindig voltak a Földön, de egy időben ennyi sohasem. A kor kommunikációs vívmányainak köszönhetően pedig csak az utóbbi évekre jellemző, hogy mindenki megkerülhetetlenül és azonnal hallani kényszerül arról, ha a világ bármely táján fegyveres konfliktus tör ki. Ezért „Hallanotok kell… háborúk híreiről.”
Soha nem volt ennyi ellenségeskedés sem, ami pusztán etnikai alapon állítja szembe a nemezeteket és egy ország különféle származású polgárait. Soha nem volt ennyi éhhalál a Földön, mint napjainkban, ami az ártatlanokat sem kíméli: minden ötödik másodpercben éhen hal egy gyermek valahol a világon. Az egyre szaporodó különféle halálos járványok jelensége szintén csupán az elmúlt néhány évtizedre jellemző. Ami pedig a földrengéseket illeti, az elmúlt 30 évben exponenciálisan nőtt a számuk, mindennap legkevesebb 20 földrengést mérnek a Föld különböző tájain, ami meghaladja a Richter-skála szerinti 6-os erősséget.
A végidő jelei nem félreérthetők. Éppen ezért tette hozzá Jézus: „A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Máté ev. 24,32-33)
Ám az emberiség nem veszik el nyomtalanul. Jézus saját kijelentésével pecsételte meg, hogy bár „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Máté ev. 24,35) És éppen ezzel a bizonyossággal zárul Isten beszéde: „És mondta az, aki a királyiszéken ült: Íme, mindent újjá teszek.” (Jelenések 21,5)
Márton István
