A Semmelweis Orvostudományi Egyetemet irányító neves orvosprofesszor minapi nyilatkozata szerint tankönyvi értelemben a koronavírus okozta járvány már nincs jelen Magyarországon. Ezzel egyidejűleg a nyilvánosságra került népegészségügyi adatokból az is bizonyosnak látszik, hogy a vírus okozta megbetegedések elsősorban az állami egészségügyi intézményekből terjedtek szét – leginkább a nyugdíjas otthonok és kisebb mértékben a lakosság irányába. A kórházi fertőződések csökkenésével a megbetegedések száma is jelentősen megcsappant, aminek következtében a közel két hónapja érvényben lévő korlátozó intézkedések vidéken hatályukat vesztették, míg Budapesten csak részben kerültek feloldásra. De miért a karatén az egyetlen eszköz?

Bár Nagy Imre miniszterelnök szobrát az éj leple alatt rég elvitték az Országház elől, ám 1956 november 4-én elhangzott szavait a háborús retorikát oly gyakran használó jelenlegi miniszterelnök tartalmilag maga is ezt visszhangozza: „Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van!” Az ellenség azonban átmenetileg nem a falra festett migránsok tömege, amit a nemzet elsőszámú megrontójának kikiáltott Soros György által pénzelt brüsszeli bürokraták és civil szervezetek akarnak hazánkra szabadítani, hanem a koronavírus néven megismert kórokozó.

Magyarország jelenlegi főellensége több százezer ember halálát okozta világszerte. A főkérdés azonban már a világjárvány megjelenésekor az volt, hogy ez a vírus hatásában mennyire különbözik a korábban jól ismert, ám globális méretű válságot nem okozó egyéb vírusos eredetű influenzajárványoktól.

Az Amerikai Egyesült Államok Járványügyi Szervezetének (CDC) az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) tavaly év végén közösen végzett tanulmánya arra mutatott rá, hogy az influenzajárványok világszerte egyre több halálos áldozatot követelnek, mint azt korábban gondolták, és amint az a korábbi kimutatásokban szerepelt. Ez a tanulmány, ami több ország bevonásával szerzett, jóval nagyobb számú adat elemzésén alapul, arra mutatott rá, hogy az influenzafertőzések következtében fellépő légúti betegségekre visszavezethetően évente mintegy 300.000 – 650.000 ember veszti életét.

A nemzetközileg elismert Geopolitical Futures (GF) legfrissebb elemzése szerint ugyanakkor a koronavírus okozta pánik nagyobb, mint a tényleges kockázat. Bár a szezonális influenza több éves átlagban mintegy 500 ezer embert öl meg, ennek ellenére a lakosság elfogadta a hétköznapok valóságának részeként, és nem aggódnak miatta – szemben a Covid-19 betegséggel, ami jelenleg 300.000 főt alig meghaladó áldozatnál tart.

A koronavírus halálozási arányait először a kínaiak állapították meg, mikor az igazoltan fertőzöttek száma 44 ezer volt. Eszerint a 10 év alatti gyermekek esetében a halálozási arány nulla, ami szokatlan a fertőző betegségek esetében, de nem a koronavírusoknál. A 10-39 éves korosztály körében a vírus 0,2 százalékot vitt halálba a kínai adatok szerint. A 40-50 évesek körében aztán a halálozási arány a duplájára emelkedik (0,4 százalék), az ötvenesek számára a veszély háromszoros, a hatvanasok esetében aztán jelentős az ugrás (3,6 százalék), hetven év felett 8, 80 év felett 15 százalékos a vírusban elhunytak aránya. Mindemellett az olyan betegségek, mint a cukorbetegség és a magas vérnyomás súlyosbíthatja a betegség lefolyását.

A GF azonban úgy véli, hogy bár a fenti számok ijesztőek, de azt nem lehet tudni pontosan, hogy mennyi a tünetmentes esetek száma. Szerintük valószínűleg nagy, vagyis a népesség egy jelentős részére a vírus nincs különösebb hatással. Mivel pedig a tünetmentes, veszélytelen koronavírusos esetek száma valószínűleg többszöröse a fertőzöttekének, így a halálozási arány is jóval alacsonyabb lehet 1 százaléknál (az influenza esetében ez 0,1-0,2 százalék). Egyes német virológusok és járványügyi orvos szakértők szerint a koronavírus halálos áldozatainak százalékos aránya nem haladja meg az eddig évenként rendszeresen fellépő influenzajárvány következtében elhunytak arányát, ezért ők túlzónak ítélik koronavírus okozta járvánnyal összefüggésben hozott kényszerintézkedések fenntartását is.

Magyarország járványügyi helyzete a világ más országaiban tapasztalt összes megbetegedések számához képest sokkal kedvezőbben alakult. Bár a hivatalos adatok szerint eddig alig több mint 3000 megbetegedést regisztráltak országosan, amihez viszonyítva az eddigi mintegy 467 halálos áldozat kirívóan magasnak számít, ám ha a hivatalos halálozási adatokat vetjük össze az előző évekkel, akkor meglepő eredményhez juthatunk. Az évenkénti rendszerességgel megjelenő influenzajárványok három téli hónapja idején a többlethalálozás meglehetősen magas volt 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben is. Ha megnézzük a KSH hónapokra lebontott halálozási adatait, akkor azt látjuk, hogy amikor január és március között durva influenzajárvány van, akkor – különböző okok miatt – 4-5 ezerrel emelkedik meg a halálozások száma. Ehhez képest a jelenleg kommunikált 467 haláleset statisztikailag nem mutat számottevő emelkedést.

A járvány elleni védekezést szolgáló kijárási tilalom alkalmazása miatt az egész világon tömeges elbocsátásokra került sor, aminek hatását az egyes kormányok különböző módon igyekeztek orvosolni. A magyar miniszterelnök is ígéretet tett új munkahelyek létesítésére, de az állásukat vesztett százezrek mégsem gyújtottak örömtüzeket a frissen beígért újabb közmunkaprogram hallatán. 

Új Undokak

A történelem világosan igazolja, hogy a különleges jogrendet alkalmazó rezsimekben a munkahelyteremtés elsősorban csupán az egzisztenciális függőség bővítését szolgálja, amellyel újabb tömegek irányítása kerülhet a hatalom kezébe. A munkahelyek helyett a munkavállalók kerülnek állami védelem alá azzal, hogy cserébe kiszolgáltatottá válnak. A munkaalapú társadalom szlogenje valójában olyan álságos szólam, ami a munkát nem az ember megélhetését is szolgáló értelmes feladatként, hanem kegyként jeleníti meg. Ezért a munkahelyeket ígérő politikusi beszéd hallatán a józanságához ragaszkodó polgárnak leginkább Karinthy Frigyes Így írtok ti című stílusparódiái juthatnak eszébe, amelyekben Ady Endrét így idézi meg a Törpe-fejűek című verses pamfletben:

Nem dolgozni jöttem ide
Nem dolgozni jöttem ide
Törpe-fejű mit akarsz tőlem?

Nehéz munka az enyém
Nehéz munka az enyém
Mi vagyunk az Új Undokak.

De jött hozzám egy törpe
De jött hozzám egy törpe
S kérdezte, mit akarok?

“Ti vagytok az Új Undokak
Ti vagytok az Új Undokak
Menjetek dolgozni ti is.”

Felgerjedt szittya vérem
Felgerjedt szittya vérem
S rászóltam Törpe-fejűre:

Hát maga megbolondult,
Hát maga megbolondult,
Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?

Nincs új a nap alatt. Magyarország is csak annyit változott, hogy Ady Komp-országából Karantén-ország lett, miközben az Európához való viszony változatlan maradt. A költő és író szavaival: „A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el.” Ennek hátterét így tárta fel az Ismeretlen Korvin-kódex margójára írt soraival:

Miért hazudták, hogy a komp – híd… Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa… Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Mi nekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat egyre előbbre… Tízezer ember előreszaladt, Európaivá vált idegben, vérben, gondolatban, kínban, szomjúságban. Minket kergettek előre, nem volt szabad hátranézni, meglátni, honnan megyünk robogva. Meglátni, hogy néhány Fáraóé ez az ország, hogy szennyes állati életben tartják a milliókat. A Fáraók azt akarták, hogy legyenek itt gúlák és piramisok.”

A piramisokat ma a stadionok szimbolizálják, tehetnénk hozzá aktuálisan. Mert ez kell az országnak, mondják. Meg Tudományos Akadémia helyett fociakadémia. Akinek pedig ez nem felel meg, az csatlakozzon a már nyugatra szaladt félmillió honfitársához. És vigye magával mindazt, amit korunk Adyja, Erdős Virág cipel sok mással együtt az Ezt is elviszem magammal c. verse végén:

„…viszek egy csúnyán beszopott mesét
viszem a legesleges legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
viszem a Duna-parton levetetett cipőm
mit bánom úgyis elviszem lazán
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
aki ma büntet az holnap lövet
viszek egy mindig újra föl-földobott követ

Van egy ország

Az ember nem munkára vágyik. Az ember jó életre vágyik, ahol a munka is értelmes és lélekemelő tevékenység. Nem sivár, testi-lelki karanténban akar élni, este fáradtan, kiszipolyozva székre zuhanni, éppen csak annyi maradék erővel, ami egy sörre vagy egy tévésorozatra futja, hanem szabadon, függetlenül, gondok nélkül élni. Vagyis ÉLNI.

A valódi élet hiányában az emberek többsége túlélésre játszik. Azt hiszik, hogy majd eljön az idő, amikor jobb lesz. De nem lesz jobb. Így aztán beteljesítik Paulo Coelho szavait: „Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.

Legyen az a világ bármelyik részén, az emberi munkán élősködő hatalom hiába sorjázza a termelési eredmények újabb csúcsokat döntő adatait, hiába szítja fel a nemzeti büszkeséget, a valóság ott mindig lehangoló. A hazugságok drapériájával takart valóságot az Erdős Virág verse így fedi fel:

van egy ország / ahol lakom / semmi ágán / lógó flakon / van egy város / ahol élek / ahány test épp / annyi lélek / ahány lélek / annyi lom is / utcára tett / fájdalom is … van egy ország / ahol lakom / nevezd nevén / szolgáld vakon / ma még bölcső / ma már vagon

De van egy másik ország is. Egy olyan ország, amely magába fogalja mindazt, ami az egyes ember számára a teljes boldogságot hozza el. Egy olyan ország, „amit szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt; amit Isten készített az őt szeretőknek.” (1Korinthusi levél 2,9). Ebben az országban a jóság, szeretet és béke honol, ahol az emberi ismeretek kiteljesedésének semmi nem szab határt, ahol az utazás célja nem pusztán egy másik városának szemlélése, hanem az egész univerzumban sok ezermilliárd bolygó életének megismerése. Mindennek középpontjában pedig Isten lakóhelye, egy újjáteremetett világ, „ahonnan az ő uralkodása mindenre kihat” (Zsoltárok 103,19).

Ez lesz az ország, amit Isten a hazugságok és bűnök karaténjába zárt országok helyébe állít. Ahogy az űrutazás is reménytelen kísérlet a Földtől való elszakadásra, úgy az önzés karaténjából sem törhet ki senki a maga erejéből, és nem juthat Isten országba, mert „nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe” (Jelenések könyve 21,27). Aki azonban úgy tekint Istenre, mit gyermek az ő atyjára, annak reménye beteljesül, mert „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (Pére apostol 2. levele 3,18)

Márton István

Facebook kommentek