„Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant kibír.” (Nietzche)
Hogy viszonyulunk járvány sújtotta életünkhöz, amikor „meghasadnak az evidenciák”?
A szenvedést nem kerülhetjük el, azt azonban eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne értelmet. Az emberi életnek mindig, minden körülmények között van értelme.
Az élet értelmére vonatkozó kérdésre sohasem adható általános válasz. Mert az élet mindig személyesen tőlünk vár el valamit: egyikünkre egy ember vár, a gyermeke, a másikunkra egy ügy. Életünk értelme tehát mindig személyes.
Lehetőségünk van megválasztani, hogy kiért vagy miért tekintjük magunkat felelősnek. Mennyire tudatosult már bennünk, hogy egyetlen ember sem helyettesíthető vagy pótolható? Te sem, én sem.
Megvan bennünk ez a fajta felelősségérzet? Tudjuk azt, hogy mindenkire-rám is- személyes, egyedi feladatok várnak?
Ha igen, akkor elmondhatjuk, hogy tisztában vagyunk létünknek „miértjével”, s éppen ezért majdnem minden „hogyant” is képesek leszünk elviselni.
DI
Forrás: Viktor E.Frankl: Mégis mondj igent az életre!
