„Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.”
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése, 1937. január eleje)
Az együttérzésbe gondolati szálak is szövődnek, vagy jobban mondva oly finoman erezik át, mint a tiszta akácmézet az előző pörgetésből maradt facélia vagy gyümölcsvirág.
Az igazi gondolatokat mindig igaz érzések követik. A helyes gondolkodás első és legkézzelfoghatóbb jutalma a „jó érzések”: öröm, békesség, megelégedettség, és még sok más. Az igazi érzések azonban csak az igazságos gondolkodásmód talajából hajtanak ki. Bizonyos szempontból nézve az érzések a legnagyobb általánosságban– kísérőjelenségek.
-RJ-
