„Mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben! Látom a szemükön, hogy most azt gondolják: „én nem léptem volna ütemre”, de jusson eszükbe, hogy akkor miért tapsoltak? Mindannyian igényeljük, hogy elfogadjanak, de higgyék erősen, hogy a meggyőződésük egyéni, a sajátjuk, még ha a nagy többség emiatt rossz szemmel néz is magukra, még ha a nyáj azt bégeti is: „neeem heeelyeees”! (…) Azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb. ” (Részlet a Holt költők társasága című filmből)
A napokban egy sikertörténetet olvastam az interneten. Egy 17 éves gimnazista lányét, aki édesapja halála után döntött úgy 2007-ben, hogy valamilyen, az emberiséget segítő fontos kutatással foglalkozik majd. Aztán 2016-ban egy innovációs pályázaton 77 ország 1700 pályázatából az első helyezett lett a projektje, amelyben arra kereste a választ, hogy a különböző, daganatos betegségekben szenvedő páciensek számára, személyre szabottan milyen gyógyszeres kezelés lenne az optimális megoldás… Az őket ért családi tragédiája után egyéni utat járt be, amely eljuttatta a sikerig. A teljes cikk itt olvasható.
Eredics Éva
