,,Aki a Bűnt nem ismeri,
Az Olajfák hegyén keresse azt:
A kín egy férfi testét tekeri,
Bőrén, ruháján vért fakaszt.
A bűn présében üldözi a kín
Ádáz étkét az erek útjain.”
(George Herbert: Agónia)
A Bűnről szólva Jézus Getsemáne- kerti küzdelmét eleveníti fel egy-egy villantással.
Hogyan lehet egyszerre leleplezni és magára véve elhordozni azt a bűnt, amit az ember nélküle sem nem lát, sem szabadulni nem kíván belőle? Hogyan lehet alvó állapotából ébrenlétre segíteni azt, aki ,,a nyomorúságnál a bűnt jobban szereti”(Jób 36:21.)?
A költő nem értekezhet, nem fejtheti ki teljes szélességében -mélységében a teológiai tételeket. A költő csak utalhat, de azt jól kell tennie, s az olvasóra hagynia az utánjárást. Ezt teszi: ,,Aki a Bűnt nem ismeri, az Olajfák hegyén keresse azt.” Jézus haláltusája itt kezdődött, s a leghevesebben kezdődött. A prológus a Getsemáne, az epilógus a Golgota.
