„Nagyanyám – bölcs parasztasszony – mondta: „Fiam, ezt nem is hiszi el sok ember, hogy te ezt megcsináltad, saját erőddel küzdötted föl magad.” Nem gondolom, hogy különleges képességeim lennének, de – ezt tanítványaimnak is mondom – szorgalommal, kitartással elérheti céljait az ember. Legyen szilárd az elkötelezettség: én akarok tudni! Az idő múlásával hajlamosak az emberek a kesergő feladásra: jaj, mi lesz ezután?! Olyan feladatot kell találni, amely életkedvet, örömet ad magunknak és másoknak is.” ( Tűri László tanár)
Igazat adok a tanár úrnak: a feladatukat azok látják jól el, vagyis azok alkalmas tanárok, mesteremberek és lelki gondozók, akik örömmel, életkedvvel végzik a munkájukat. Évek, évtizedek múltán is. Ezzel örömöt ébresztenek másokban, amely hatalmas erő lehet valami új létrehozásához. Példájukra szükségünk van! Örömmel, életkedvvel csak az végezheti a munkáját, aki a „helyén van”. Akinek nincs lelkiismeret-furdalása, nincs lerendezetlen dolga másokkal, így napról napra újra el tud indulni feladatainak lendületes elvégzésére. Nem kuszálódik benne össze a fontos és a nem fontos, nem kezd mást vagy másokat okolni a nehézségekért és kudarcokért. Nem kesereg. Örül a feladatoknak, amit a Gondviselés elébe hoz. Örül az embereknek, akikkel dolga van aznap. Munkája így válhat „gyümölcstermővé”.
A teljes interjú Tűri László tanár úrral itt olvasható.
Eredics Éva
