„Az ember élete nagyrészt figyelmének története.”(Pilinszky János)
Szoktunk erre gondolni az elidegenedés világában? Oda szoktunk figyelni a másik emberre, őszinte érdeklődést tanúsítva iránta? Ez nemcsak időt igényel, de szeretetet és jóra való vágyat is feltételez. Képesek vagyunk-e erre a valódi, segítőkész figyelemre? Megtapasztaltuk-e már a másik embertől vagy gyakoroltuk-e mi magunk a vigasztaló figyelmet embertársunk iránt? Vagy ennek hiányában „nyomorult vigasztalók” voltunk?
A valóság az, hogy mindannyian nagyon is figyelmetlen lények vagyunk. Ezt leplezi le, erre hívja fel a figyelmünket a következő néhány sor:
„Miért nem mondod—AMI MONDHATATLAN,
Miért nem látod—AMI LÁTHATATLAN,
Miért nem érzed—AMI FÖLFOGHATATLAN,
És miért nem segítesz azon, aki nem kéri tőled—DE BENNE VAN A TEKINTETÉBEN?”(Egri Csaba)
-DI-
