Mindenki tudja, hogy többféle minőségű szén van: a lignit, a kőszén és a gyémánt. A lignitet felszíni fejtéssel nyerik, könnyű hozzájutni, annyit ér. Fűtőértéke alig van. A szén már értékesebb, mélyebb bányákban nehéz munkával nyerik ki.
A legértékesebb szén a gyémánt. A gyémántbányák nagyon mélyen, a Föld gyomrában vannak, a kemény anyagot nehéz, verejtékes munkával érik el. De ez már igazi érték.
Ilyen a mi lelkiismeretünk is. A legtöbb ember ismeri a bibliai történeteket, el tudja mesélni a bűnbeesés, Káin, Noé stb. történetét. Olvasta, el tudja mondani – amolyan lignitszinten.
De az igazságok, az Isten nekünk szóló üzenete, az mélyebben van, ahova a jó kérdések, a miértek útja vezet. A bibliakutatás a gondolkodás tudománya.
Miért tiltotta el Isten attól az egy fától az első emberpárt?
Az Isten soha nem tilt vagy parancsol bármit is a saját kénye-kedve szerint. Az Ő végtelen bölcsességével és teremtményei iránt való szeretetével csakis olyant tilt vagy parancsol, ami javunkra válik. Miért éppen ettől az egy fától tiltotta el őket? Milyen fa volt ez? (1Mózes 2:17) A jó és gonosz tudásának fája.
A jót ismerte az ember, az Édenkertben gyakorlatilag abban élt, békességben, boldogságban, szeretetben, megelégedettségben. Mert a szerető Isten ilyen életet adott nekik. Azt szerette volna, hogy csak ezt ismerjék, s nem akarta, hogy megismerjék a gonoszt: a bűnt, bajt, betegséget, hamisságot stb. De az engedetlenséggel mindezt beengedték világukba, ezzel sokezer éves szenvedést zúdítva az emberiségre.
Miért cserélte ki Isten a fügefalevelet bőrruhára?
Mindenki tudja, hogy a bűneset után Isten kiűzte az első emberpárt az Édenkertből.
De a kettő között van 3 sor, amelyet sokan átugranak – Pósalaky úr módjára. Pedig ez a 3 sor a Biblia lényege. Benne van a teljes Biblia 3 sorba tömörítve: a megváltás, az üdvtörténet teljessége. (1 Mózes 3: 21)
„És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat, és felöltözteté őket.” Miért kellett nekik a bőrruha? Ott, a forró égövön az Édenben egy kis fügefalevél is megteszi. Tényleg?
Ahhoz, hogy az Úr bőrruhát készítsen, egy állatot kellett levágni. Itt van az első bűnbánati áldozat, amit maga az Úr mutat be példaként az embereknek. Egy teljesen hibátlan, ép báránynak kellett meghalnia az ő bűneik helyett. Ez előképe Krisztus golgotai áldozatának, amikor a mi bűneinkért járó halál terhét vette magára.
De térjünk vissza a fügefalevélhez! A fügefalevéllel nem csak az a probléma, hogy az áldozat hiányzik belőle. A fő probléma az, hogy mindezt ők aggatták magukra, hogy eltakarják a bűneiket. Az ember a saját bűneit soha nem takarhatja el, nem teheti semmissé. Csak Jézus az, aki az ő helyettes áldozata jogán elfedezheti a mi bűneinket. Ember soha. Jézus ezt a jogot nem ruházta át másra. Sehol a Bibliában nem olvashatjuk, hogy szerteküldött volna embereket, hogy bocsássák meg a bűnöket. Jézus, amikor a tanítványait szerteküldte, nem mondta: „bocsássátok meg a bűneiket”. Egyik embernek a másik bűnét megbocsátani nincs Istentől felhatalmazott joga: „az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani.” ( Máté 9:6)
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” ( János 3: 16) Ezért mondhatja Jézus, hogy végy tőlem fehér ruhát.
A fehér ruha a tisztaság, a bűntelenség jelképe, tulajdonképpen a jellem.
Mind kapunk fehér ruhát, csak sajnos bűneinkkel bepiszkoljuk. De Jézus ki tudja fehéríteni újra és újra minden neki megvallott bűn után. De ez a mondat nem erről szól, hanem egy kicsiny szócskában rejtve a lényeg: „Végy tőlem. Ne mástól, tőlem. Mert csakis én bocsáthatom meg a bűneidet.”
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha általam.”(János14:6) „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik …” ( János 10: 9)
Miért cserélte le tehát Isten a fügefalevelet bőrruhára? Mert a fügefalevél az emberi, a bőrruha pedig az Istentől kapható megoldást jelképezi.
Lendvai Valéria
80 éves szerzőtársunk, aki a kórházi ágyon írta ezeket a gondolatokat
