Rohanó életünkben eddig kevés figyelem jutott az emberekre. Munkánk annyira lekötött minket, hogy egyre személytelenebbek lettek a napjaink: nélkülözhetetlen tárgyak, megoldandó ügyek, a legsürgősebb események között sodródtunk.
Holott eddig is fájt környezetünkben a figyelmetlenség. Ha elszenvedői voltunk, akkor azért. Ha elkövetői, akkor is. Egy váratlanul végigsöprő világjárvány bezártságában fájó emlékként szembesülünk: felszínesen, elidegenedve éltünk eddig.
Sajnos önmagunk körül forogva nem tudtunk igazán figyelni másokra. A mostani napok nehézségeit látva azonban lelkileg újjászülethetünk. Zsoltárok könyve a Bibliában ezt tanácsolja a megoldhatatlannak látszó helyzetekre: „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Ha valóban kilépünk saját érdekeink és élményeink világából, akkor végre odafigyelhetünk másokra. Az érzéseikre, a gondolataikra. Arra, hogy mire van igazán szükségük.
Valóban a bevásárlásra, a gyógyszerek kiváltására, az arcmaszk beszerzésére vágyik leginkább az az idős, aki környezetünkben él? Vagy szeretné elmesélni nekünk telefonon, skype-on vagy éppen az udvarán- akár 2 méter távolságból, hogy milyen volt a gyermekkora. Mit mondott neki az édesanyja 56-ban, amikor elindult 18 évesen a határ felé? Talán szeretné elmondani, hogy mennyire hiányzik a felesége, akit nem tud meglátogatni az öregotthonban, mert karantén van. Elrebegné a kétségét: hogy vajon láthatják, hallhatják-e egymást még egyszer ebben az életben. Vagy csak arról beszélne, hogy itt van ez a távoktatás a maga nehézségeivel, de milyen volt az ő tanító nénije, ki szerette engedékenyen és ki szigorral az egykori iskolájában.
Igen, a figyelem időigényes, s most van elég időnk, mert leállt a megszokott életünk. Bezárt a munkahelyünk, nem tudunk plázákba, zajos rendezvényekre, sportversenyekre járni.
S ha fájlaljuk most az elszalasztott programokat, akkor gondoljunk arra: az igazi értéke a jótetteinknek van, bármilyen parányiak és látszólag észrevétlenek. A tetteknek, amelyek az újraéledő szeretetből, a jó utáni vágyból fakadnak.
Eredics Éva
