A mai karantén helyzetben óriási kínálata van az élő adásoknak. A Líra Könyvkiadó egyik beszélgetésében Nyáry Krisztián a New Yorkban élő Röhrig Gézát kérdezte a koronajárványról, jelenlegi munkájáról, olvasmányairól.
A világ egyik legsúlyosabb gócpontjának számító nagyvárosban nincs négy fal közé zárva az író, hanem aktívan segédkezik a betegellátásban. Volt főnöke hívta vissza mentőzni, holott rég lejárt a jogosítványa ehhez, s korábban csalódottan távozott a szakmából. Áruszállítónak érezte akkor magát, akinek azt mondják egy képzeletbeli Ikeában: fogd és vigyed. S most, amikor szükség van minden segítségre, egy 6 órás tanfolyamot elvégezve aközött a 100 ezer újonnan kiképzett mentős között van, aki beállt a munkába. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden fertőzöttre jut egy önkéntes. Van a mentőtiszt, aki igazi szakember-bár nincs minden kocsin most belőlük-, az íróhoz hasonló önkéntes az éjszaka rosszul levőkhöz megy ki, környékről környékre járva.
Maga Röhrig Géza is gyászol most, hisz 97 évesen elvitte a vírus a barátját. Ő volt az utolsó ezen a Földön, aki a saját szemével látta a gázkamrákat működés közben. A Saul fia című filmet (melynek főszereplője R.G.) megnézte egykor, hiába próbálták lebeszélni erről. Halála előtt olasz operákból énekelt a barátjának a telefonba.
Most angolul egy olyan könyvet olvas, amely emberek szellemi végrendeletét tartalmazza. A középkorban -16-17-18.században- fontosnak tartották idős anyák és apák azt, hogy ne csak az anyagiakról rendelkezzenek, hanem leírják 10, 70, 100 oldalon azt, ami bölcsességet átadnának gyermekeiknek. Ma a vészhelyzetben előfordulhat az, hogy a nagy távolságok miatt nem érhet oda az ember a saját anyukája vagy apukája halálos ágyához. Milyen jó lenne az itt maradtaknak, ha kapnának valami lelki-szellemi útravalót a szeretteiktől. A könyvben szereplő egyik bácsi azt javasolja a fiának: két pénztárcája legyen. A második pénztárcában félretett pénz a rászorulóknak elkülönített adományt tartalmazza. Minimum egy tizede, de akár egy ötöde legyen a megszerzett jövedelemnek, ahogy a Biblia ajánlja ezt minden embernek. Ez a pénztárca egyfajta figyelmeztetés lehet, hogy erről ne feledkezzen el konkrét helyzetekben az ember.
Egy másik ajánlott könyv Tolsztoj Medve a szekéren című kötete, amelyből két barátról szóló tanmesét olvas fel az író. Egy medvetámadásban egyik barát elfut, s felmászik a fára, a másik ott marad az úton, a földre veti magát, a medve megszagolja, aztán elmegy. Mi a tanulság, amit a másiknak ki is mond ez a barát: „Hitvány ember az, aki a veszélyben cserbenhagyja a társát.”
Megtudjuk, hogy az író utolsó könyvét Magyarországon speciális módon hajléktalanoktól lehetett megvásárolni pár éve. Ma az egész világon veszélyeztett helyzetbe kerültek tömegek, főleg a nyugati típusú nagyvárosokban. Hisz a főbérlőn múlik az, hogy a jelenleg munkájukat vesztettek utcára kerülnek-e vagy sem.
Röhrig Géza szerint elszaladt velünk a ló, példának hozza, hogy amíg a mi nagymamáink 60 tojást szedtek ki a tyúk alól, addig ma a farmokon 320 tojást zsigerelünk ki tőlük. Más: az I. világháborúban az áldozatok többsége a harctéren esett el, a II. világháborúban a polgári áldozatok száma volt óriási. Ma már fegyveres harc nélkül is rettenetes a polgári áldozatok száma. A 21. században nem valós szükségleteket akar kielégíteni az emberiség. Most ez a járvány lehetőséget teremt arra, hogy újragondoljuk az életünket. Helyi szinten az összefogás fantasztikus, szerinte nem a harckocsik és a rendőrség erős jelenléte növeli az emberek biztonságérzetét, hanem a szolidaritás.
Az írott szó erejében most is hisz: „a művészet, a zene, a költészet az nem luxuscikk, az olyan, mint a D-vitamin”. A jelenlegi karanténhelyzet is megmutatja, mennyire borzasztó lenne, ha nem lennének könyvek, nem lenne zene, nem énekelhetnénk.
Olvasmányajánlásai a következők:
- Sakkozó magyarok
- Szolzsenyicintől az Ivan Gyenyiszovics egy napja
- Tóth Krisztina Magas labda című versgyűjteménye
- Balla Zsófia A darázs fészke esszékötete
Az interjú végén még egy érdekes történetet idéz fel. Ebből kiderül, amíg kicsi a rangja valakinek, csupán- mondjuk- édesapa, csak a fiai köszönnek neki tisztelettel. De ha császárként jelenik meg az erkélyen, mindenki lekapja a süvegét és földig hajol. Vagyis a rang és a presztízs olyan, hogy minél több lesz belőle, annál távolabb kerülünk tőle. Az Isten dolgai nem ilyenek az író szerint. A hit minél több, annál közelebb visz Istenhez.
És végül New York-i főnöke szavait fűzi ide zárszóként: ”Moss kezet és ne felejtsd el, kinek a kezében vagy!”
Ajánljuk Olvasóinknak a teljes az interjú megtekintését!
