„Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett. Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.”
(Prédikátor könyve 9: 7-8)
Valóban, abban a tudatban éljük a napjainkat, hogy egyszer ránk is sor kerül: minket is utolér a halál. Életünk elmúlása felelős gondolkodásra késztet mindannyiónkat. Ha magunk köré nézünk, akkor látjuk, hogy mások hiánya, családok csonkasága, barátok elvesztése nem puszta tény az életünkben, hanem mélyen érint minden „eset” minket. Igaz ránk Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének alábbi gondolata:
„Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.”
Jób könyvében is azt olvashatjuk: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób19:25) Igen, bármilyen szomorú: az élet lehelete visszavétetik tőlünk halálunkkor, s újra porrá leszünk. Nemcsak a testünk lesz porrá, de megszűnik a gondolkodásunk, a személyiségünk, a lelki és érzelmi életünk is. Mégis alváshoz hasonlítja a Biblia ezt az állapotunkat, hisz Isten megőrzi minden egyes ember emlékét. Vagyis a feltámadás örömhíre kiutat jelent ebből a nyomorúságos helyzetünkből, sőt: egy nagyobb távlat is ott lehet a szemünk előtt- az örök élet reménysége! Jézus győzelmes földi élete és feltámadása adja meg a szabadulás esélyét mindenkinek. Ha ezt a segítséget elfogadjuk, akkor a mostani gyász, fájdalom, könny közepette örömmel várhatjuk a végső igazságszolgáltatást. Tudjuk azt, hogy világosságot és erőt nyerünk az eljövendő fáradságos napjainkhoz, küzdelmeinkhez is. Pál apostol a saját halála közeledtekor a következőket mondta:
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” (2Timóteus 4,7-8)
Adjanak ezek az igehelyek számunkra vigaszt az emlékezés napjaiban is!
-eé-