A gravitáció egy olyan kölcsönhatás, amely mindent egy irányba húz: csakis lefelé, a föld közepe felé. Gyerekként ezt a hatást játékra használtuk, mint például a trambulin, ugróiskola, ugrókötél, fejjel lefelé lógás, hintázás vagy síelés esetében. Ezek a típusú mozgások elengedhetetlenül fontosak a fejlődésünk, az egészségünk és jóllétünk szempontjából. Mi történne, ha állás közben nem fejtenénk ki ellenállást a gravitációval szemben? Összeesnénk a földre. Meddig tudjuk oldalra emelve a testünk mellett fenntartani a karjainkat? Hát nem sokáig. Azért mert a gravitáció mindenhol ott van körülöttünk. És enélkül képtelenek volnánk testileg fejlődni.
Azonban ahogy öregszünk, úgy a gravitáció barátból egyre inkább ellenséggé válik. De mi történne velünk gravitáció nélkül? Az űrben ahol nincs gravitáció – vagy pontosabban fogalmazva mikrogravitáció található – nincsen súlyunk. Tömegünk van, de nem súlyunk. Az űrhajósok esetében a NASA kutatói megfigyelték, hogy az izmok és a csontok, a hipermodern edzőgépeken végzett napi szintű mozgások ellenére is sorvadásnak indulnak a súlytalanság következtében. Az aerob állóképességet képesek fenntartani egy ideig, de a szív zsugorodni kezd, egyre gyengébben pumpál, az immunrendszer úgyszintén gyengül. A bél mozgékonysága és a tápanyag felszívódás hatékonysága jelentősen lecsökken, a bőr sérülékenyebb lesz, az alvás minősége romlik. Szinte nincs olyan része a szervezetnek, amelyet ne befolyásolna negatívan ez a fajta környezet. Visszatérve a Földre, az űrhajósok egy időre elvesztik az egyensúly-és koordinációs képességüket is. Gyakorlatilag olyanok ilyenkor, mint egy kisgyerek, így újra kellett tanulniuk járni. Az űrhajózás esetében látható igazán, hogy az összes mozgással kapcsolatos tevékenységünk: a séta, az állás, az egyensúlyozás, a mozgáskoordináció mind-mind a gravitációval áll kapcsolatban.
Egy NASA kísérlet során 7 napon keresztül fektették az embereket az ágyon. Fekvő helyzetben a gravitáció nem fej-lábujj irányvonalon hat a testre, hanem csak a mellkason keresztül, így a pozitív hatása jelentősen csökken. A testhelyzet nem egy sima hanyattfekvés volt, hanem az űrben lévő állapotokra jobban hasonlító ágyvégi megemelt testhelyzet (alul képen). A kísérlet végére a testépítő nagyságú combizommal rendelkező személyek lábizomzata pipaszárra soványodott.
Tovább élünk, de vajon jobb életet is élünk?
Napjainkban a tévé, számítógép, modern készülékek, az autók vagy a kényelmes fotelek miatt napi 5-10 órát is üléssel töltünk. Már 30 perc folyamatos ülés után is megnövekedett triglicerid (vérzsír) szint mutatható ki a testben. Az ülés a tudomány mai állása szerint önmagában egy rizikófaktor a cukorbetegség, elhízás, rák, szív-és érrendszeri problémák vagy az idő előtti öregedés kialakulására vonatkozóan. Kisebb mértékben, de ugyanazt a hatást okozza a szervezetben, mint az űrhajósoknál a gravitáció hiánya az űrben. Mind a kettő egy felgyorsított öregedés.
Az öregedés ugyan visszafordíthatatlan folyamat, de annak tünetei életmóddal késleltethetőek vagy visszafordíthatóak. A modern kor vívmányai, a munkánk jellege vagy a rossz életmódunk azonban gyakran megfosztanak minket a Teremtő Isten adta jótékony hatásoktól. A mai világban a rekreációs (pihentető) vagy szórakoztató tevékenységek úgy vannak tervezve, hogy minimalizálják a végrehajtandó mozgásokat.
Pedig a nap során a lényeg alapvetően a testhelyzet változtatás lenne. Az ülés közben sem az eltöltött órák mennyisége a fő ártalom, hanem ha nincsen rendszeresen megszakítva ez a testhelyzet , például felállással.
Mit tegyél? Minden nap, minden időszakban minél többször:
– Állj fel!
– Ülj fel!
– Ugorj fel!
– Guggolj le!
– Lógj fejjel lefelé!
Nemcsak arra vagy teremtve, hogy napi 1 órát mozogj az edzőteremben vagy fuss a parkban, hanem egész napos aktivitásra. Minden nap legalább 36-szor végezz testhelyzet változtatást, ezzel rengeteget teszel az egészséged megőrzéséért!
Hagymási Tamás
Forrás: Joan Vernikos, a NASA egykor élettudományi igazgatója
