Ázsiában hódítanak az atomerőművek?

A japánoknak nem sokat kell mesélni az atomenergia veszélyeiről vagy pusztító hatásáról. Elég csak az 1945-ben Hirosimát és Nagaszakit sújtó amerikai bombára vagy a fukusimai földrengés miatt történt erőmű balesetre gondolni. Utóbbi után – nem meglepő módon – ismét kisebb pánik tört ki az országban. A tragédia után Japán rövid úton leállította az összes atomerőművét, annak ellenére, hogy az USA és Franciaország után a világ harmadik legnagyobb atomerőmű nagyhatalmának számított.

Ezek után teljes joggal gondolhatja bárki is, hogy Japán napjainkban is a nukleáris energiát ellenző országok közé tartozik. Ezzel szemben az az igazság, hogy mára már gyakorlatilag megközelíti a fukushimai tragédia előtti szintet, ami az atomból nyert energia részarányát illeti.

A tragédia után a japánok főként a fosszilis tüzelőanyagokkal pótolták a kieső majd 30%-nyi energiát, ami két dolgot eredményezett. Az energiaárak drámai növekedését és a szén-dioxid kibocsátás egekbe szökését. A lakosság pedig fuldoklott a rossz levegőtől. Ha arra gondolsz, hogy egy atomerőmű környezetkárosító, akkor jó tudnod, hogy a legtöbb alternatíva még inkább az.

Mi a helyzet a megújuló energiával? Nos, mivel a szélerőmű akkor termel áramot, ha szél van, a napelem pedig akkor, ha süt a nap, ezért nem folyamatos működésűek. Az ilyen módon megtermelt energia tárolása pedig hihetetlenül költséges, sőt ekkora mennyiségben gyakorlatilag lehetetlen. Egy téli estén a meghitt otthoni internetezéshez tehát valaminek meg kell termelnie az áramot, és az nem a megújuló energia lesz.

Az időjárásfüggő energiaforrásokra nem lehet megbízhatóan építeni, hiszen termelésük nemcsak óráról órára, de évről évre is drasztikusan változik. A víz-, a szél- és a napenergia nem tud megbízhatóan akkor és akkora mennyiségben energiát biztosítani, amikor és amekkora mértékben arra egy modern gazdaságnak szüksége van. A fő probléma, hogy a termelésnek lényegében mindig pontosan annyinak kell lennie, mint a fogyasztás. A megújuló energiaforrások nem tudnak mindig akkor eleget termelni, amikor éppen kellene. Amikor termelni képesek, akkor elméletileg megtermelhetnék a szükséges mennyiséget, de akkora kapacitást kellene kiépíteni belőlük a rendszer rugalmasságát biztosító hagyományos erőművekkel párhuzamosan, ami óriási gazdasági teher lenne, és azután az áram árába épülne be. További probléma, hogy a termelési csúcsidőszakokban (ami nem feltétlenül esik egybe a fogyasztási csúcsidőszakokkal) átesnénk a ló másik oldalára, túltermelés alakulhatna ki, ami viszont a felesleg nyomott áron való eladását tenné lehetővé.

És akkor még nem szóltunk a szélerőművek okozta vizuális környezetkárosításról és zajterhelésről, a napelemek helyigénye miatti élővilág-pusztításról vagy a vízerőművek okozta folyószabályozások és területnyerések káros következményeiről. A valóságban ugyanis ezek sem teljes egészében „tiszta” energiaforrások.

Visszakanyarodva a japánokhoz, sok választásuk nem lévén, az alternatív megoldások kudarca után újra visszatértek az atomerőművekhez: a leállítások óta már 9 erőművet helyeztek ismét üzembe. A jövőben pedig még többet akarnak!
Az atomenergia legnagyobb előnye ugyanis, hogy folyamatos és tervezhető módon képes az energiatermelésre. Továbbá egy fontos tulajdonságban különbözik a villamosenergia-termelés egyéb módszereitől: az atomenergia potenciálisan veszélyes, miközben a normál üzem során a környezetet szinte alig károsítja. Ezzel szemben a hagyományos módszerek nem különösebben veszélyesek, de optimális működés esetén is állandó, súlyos környezetkárosítást okoznak.

Azonban nem csak Japán az, aki gőzerővel növeli ilyen irányú kapacitásait. A térség másik atomhatalma Dél-Korea. Amíg az északi szomszédaik bombát fejlesztenek, ők inkább erőműveket emelnek. Összesen eddig 6 ilyennel rendelkeznek. Nemcsak veszik a technológiát, hanem már maguk építik őket, belföldön és külföldön egyaránt.

Ma már India vagy Banglades is képes megfizetni a létesítési költségeket, annak ellenére, hogy nem túl gazdag országok. Magyar vonatkozású információ, hogy az indiai és bangladesi erőműveket az orosz ROSATOM cég építi. Az indiaiak jelenleg 7 reaktorral rendelkeznek, de még 20 másik építését tervezik.

A sor végén pedig szót kell ejteni a környék zöld energia éllovasáról, Kínáról, akik továbbra sem hagytak fel a napelemek, szél-és vízerőművek folyamatos létesítésével, és évről évre egyre többet fektetnek a megújuló energiaforrásokba. Ezek mellett azonban az atomenergia termelés is elképesztő ütemben növekszik. 46 reaktorral rendelkeznek, de számos másiknak az építése van jelenleg is folyamatban.

Bármily meglepő: az ázsiai országok lakosságának a zöme atomenergia párti. És itt nem arra kell gondolni, hogy egyes autoriter országokban a politikusok bármit megtehetnek a tömegek jóváhagyása nélkül. Jó példa erre a kifejezetten demokratikus Tajvan esete, ahol népszavazáson döntöttek arról, hogy leállítsák-e a meglévő atomreaktorokat. Az eredmény a „nem”-ek győzelmével ért véget. Vagy elég csak a messze földön híres pekingi szmogra gondolni, aminek a fosszilis tüzelőanyagú erőművek a fő okozói. Így talán már könnyebben érthető, hogy miért preferálják a kínaiak inkább az atomenergiát.

Természetesen jó néhány kritikus felvetés is tehető az atomerőművek ellenében. Ilyen például az atom használata során keletkezett hulladék végleges elhelyezése, ami nem tökéletesen megnyugtató. A radioaktív hulladékot ugyanis atomtemetőkben raktározzák, vagyis egyszerűen elássák olyan mélyre, hogy az atomszemét több száz évig ne érintkezhessen a bioszférával.

Az atomerőművek létjogosultságáról komoly és értelmes társadalmi és szakmai vitákat és párbeszédeket lehetne lefolytatni, azonban hazánkban sajnos ez is azok közé a témák közé tartozik, amit a közelmúlt történései miatt a legtöbben ilyen vagy olyan pártszimpátia mentén képesek csak megítélni. Magunk sem vagyunk feltétlenül atompártiak, azonban a józanság és az objektivitás minden történelmi korban és az élet minden területén nélkülözhetetlen, hisz fontos a tisztánlátás és a dolgok helyes megítélése.

Hagymási Tamás