A szünettel, a vakációval, a hétvégével, a szabad- vagy ünnepnapokkal jószerével elválaszthatatlanul összeforrt a gondolkodásunkban és az életvitelünkben a kikapcsolódás fogalma. Ám ezekben a különleges időszakokban – Pilinszky János szójátékával élve – a kikapcsolódás mellett legalább annyira bekapcsolódásra lenne szükségünk.
A szünetek közül is kiemelkedik a heti munkaszünet. Nemcsak azért, mert ez a leggyakoribb a jobbára évenként ismétlődő ünnepnapok vagy vakációk sorában, hanem azért is, mert maga a hét különleges időperiódus. Míg életünk egyéb időperiódusait csillagászati ciklusok határozzák meg – így a napot a Föld saját tengelye körüli forgása, a hónapot a holdciklus, az évet pedig a Föld Nap körüli keringése –, addig a hét nem vezethető vissza kozmikus mozgásra. A heti hatnapi munkából és egynapi munkaszünetből álló időbeosztás az emberiség egyik legrégebbi öröksége. Ősiségéről nem kisebb súlyú forrás tanúskodik, mint a Tízparancsolat. A negyedik parancsolat a teremtés isteni példaadásából eredezteti a hat plusz egy napos tagolást: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteld azt (értsd: válaszd el a többi naptól – P. Z.). Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja. Semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.”
Visszatérve a kikapcsolódás kontra bekapcsolódás kérdéséhez, a szünet, avagy az ünnep azáltal lesz tehát lényegileg más, emelkedettebb a hétköznapoknál, hogy kontúrosan elválik azoktól. Ez egyrészt valóban kikapcsolódást takar, abban az értelemben, hogy szüneteltetjük és kipihenjük a köznapok fáradalmait, legyenek azok bár fizikai vagy szellemi jellegűek. Másrészt azonban bekapcsolódásra is szükségünk van, mégpedig azért, hogy ne tartalmatlanul, hanem különleges tartalommal megtöltve teljenek ezek az értékes órák, napok. Egy, a fentebb idézett parancsolathoz fűzött bibliai kép szerint, a nyugalomnap helyes megélése esetén a föld magas helyein hordoztatunk, azaz kiléphetünk a létfenntartás gyakorta megterhelő folyamataiból, fölébe emelkedhetünk az életidőnk nagy részét kitöltő technikai jellegű problémamegoldásoknak, így testileg-lelkileg felüdülhetünk, és életünk olyan lényegi dolgainál időzhetünk, amelyek révén embervoltunk nyilatkozik meg, mondhatnánk: amiktől emberek vagyunk, s nem csupán élőlények.
Címadó szójátékunkra visszautalva, kikapcsolódásról és bekapcsolódásról kell tehát beszélnünk, még inkább megélnünk ezeket. Így valósulhat meg, hogy – Pilinszky kapcsolódó gondolataival összegezve – a napi felelősségből nem szimplán ünnepi felelőtlenségbe menekülünk, hanem az ünnep, avagy a helyesen felfogott szünet az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja számunkra.
Prancz Zoltán
