2020. január 3-án a barátságosnak éppen nem mondható viszony az Egyesült Államok és Irán között újabb szintet lépett, amikor az amerikai hadsereg dróntámadást indított egy bagdadi repülőtérről indult konvojon. A sikeres bombatámadás célpontja Kászim Szulejmáni, Irán legfőbb katonai stratégája, az iráni Foradalmi Gárda parancsnoka volt. A Pentagonból származó jelentések szerint a tűzparancsot maga Donald Trump adta ki.

Ki is volt valójában Szulejmáni? Mit jelent az ő elvesztése? Miért döntött Trump a likvidálása mellett? Milyen iráni ellenreakciók várhatóak ezután?

Szulejmáni az iráni külpolitika legfontosabb karaktere volt. Az ember, aki a szálakat mozgatta a háttérből. Az ország elsőszámú katonai vezetője, befolyásában pedig az ajatollah -Ali Hámenei- után a második személy. Ő volt a közel-keleti iráni “befolyáspolitika” létrehozója és agytrösztje.

“Az elmúlt két évtizedben Szulejmáni volt a Föld legjobb, leghozzáértőbb és leghatékonyabb terroristája. Egy erős terrorállam teljes háttértámogatását élvezte. Pótolhatatlan” -mondta róla Mark Dubowitz, a Demokráciák Védelmében Alapítvány vezérigazgatója.

Szulejmáni egy olyan hálózatot hozott létre, amelyik rengeteg fejtörést okozott az Egyesült Államoknak és Izraelnek egyaránt . Többek között ő építette ki a síita milíciák Irakot és Szíriát átszövő hálózatát, Irántól egészen a Földközi-tengerig és Izrael határáig kiterjesztve ezzel Irán befolyását. Irán látta-látja el pénzzel, információval és fegyverrel a libanoni Hezbollahot. De a támogatotti körbe tartoznak az afgán tálibok, vagy a palesztin HAMASZ is. Emellett pedig számos katonai vagy terrorista akció megszervezése fűzödik a nevéhez, elég csak például a közelmúltban történt szaúdi olajfinomító elleni bombázásra gondolni.

A januári amerikai dróntámadás nem csak egy iráni kulcsfigurát likvidált: az egész rezsim számára egyfajta megalázó üzenetet is magában hordozott. Hiszen, ha ilyen könnyen ki lehet iktatni az iráni különleges erők parancsnokát, akkor ezután sokakban meggyengül az Irántól és annak erejétől való félelem. David Petraeus, az amerikai hadsereg korábbi iraki és afganisztáni főparancsnoka és a CIA volt igazgatója szerint ez az akció jelentősebb volt, mint Osama Bin Laden vagy Abu Bakr al-Baghdadi meggyilkolása.

A kérdés pedig az, hogy miért éppen most döntött Trump a likvidálás mellett? Hiszen nem csak neki, hanem az elődei közül már Obamanak vagy Bushnak is régóta “fájt a foga” Szulejmánira. Ezidáig azonban senki nem vállalta be egy megsemmisítő akció kockázatát. Nyilvánvalóan sokan azt gondolják, hogy a jó öreg Donaldot most is a pillanatnyi hangulata vagy épp a felelőtlen ösztönei vezérelték. “Trump csak őrült. Menjünk, aztán csináljuk fiúk.” Természetesen nem erről van szó. Bármennyire is ellenszenves és önimádó alak sokak szemében ő, az róla sem mondható el, hogy harmadik világháborút akarna kirobbantani. A szóban forgó akciónak alapvetően három dolog adta az apropóját:

1. Az iraki helyzet
Irak ugyan soha nem volt túl stabil állam, de a helyzet most még rosszabb, a polgárháború szélén áll. Az országban hónapok óta pattanásig feszült a politikai légkör. A lakosság fele Irán-barát, a másik fele pedig Irán-ellenes, USA-barát gondolkodású. Az irániak által kiképzett iraki erők azt akarják, hogy az amerikai csapatok teljesen vonuljanak ki Irakból, ezért is történtek az amerikai katonai bázisok vagy a nagykövetség elleni támadások. Úgy tűnik Szulejmáni is azért utazott Bagdadba, hogy jelentős támadásokat irányítson onnan, és átvegye az irányítást az iraki politikai intézményrendszeren. Trump szerint azzal, hogy kiiktatták őt, nem elindítottak, hanem megakadályoztak egy újabb háborút.

2. A 2020-as amerikai elnökválasztás
Mi hozhatna nagyobb hasznot, mint az ősellenség méregfogának kihúzása? Ráadásul Trumpnak szüksége van arra, hogy elterelje a figyelmet az ellene folyó impeachment-eljárásról. Egy közel-keleti győzelem jó üzenet lenne a kampányban.

3. Üzenet a Közel-Keletnek
Trump a kezdetektől ellenségként tekint Iránra és próbálja nyomás alá helyezni és megroppantani a rezsimet. Ennek jegyében történt az atomalku felbontása is. Ráadásul ezzel a művelettel az Egyesült Államok egy kicsit befeszítette a bicepszét és megmutathatta az erejét az ellenlábasai felé a közel-keleti régióban.

És hogy mi fog következni ezután?
Irán kinyilvánította, hogy meg fogja bosszulni Szulejmáni halálát. Első ellencsapásként két tucat ballisztikus rakétát lőttek két amerikai katonai támaszpontra (senki nem halt meg). Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy az iráni vezetés beleállna egy háborúba az USA-val szemben. Természetesen azt csak találgatni lehet, hogy mit terveznek ezután Hámenei-ék, de tisztán józan megfontolások alapján nem valószínűsíthető háború: egy dolog a bosszú, az öngyilkosság pedig egy másik. A katonai potenciált figyelembe véve ez egyenlőtlen erők küzdelme lenne. (A legmodernebb iráni tank például az orosz T-72-es, amit a 70-es években kezdtek használni.) Irán egyébként sem arról híres, hogy nyíltan áll háborúban. Nem fognak katonai ruhás férfiakat küldeni, sem tankokat vagy repülőgépeket. Az ő specialitásuk az olyan informális támadás, amelyet általuk támogatott alakulatok hajtanak végre. Mint például a huti lázadók által megtámadott szaúdi olajfinomító is. Ilyenekre vagy az Irakban történő befolyásnövelésre a jövőben is számíthat az Egyesült Államok és régiós szövetségesei.

Összességében azonban egyelőre úgy tűnik, hogy Trump ezen az “ügyleten” is inkább nyerni tudott.

HT

Facebook kommentek