„Pszichénk olyan, mint a kaleidoszkóp, amelyben egy apró mozdulat hatására minden megváltozik. Éppen ezért nincs reménytelen helyzet, mert egy kis lépés is hatalmas változást eredményezhet.” Prof. Dr. Bagdy Emőke: Milyen is a kaleidoszkóp?
„(A görög kalosz az eidosz és a -szkop összetétele: ” szép formákat néző, szép formákat látni”) optikai játék. Néhány szimmetrikusan elhelyezett tükör egy csőbe helyezve megsokszorozza az apró csillogó színes tárgyak képét. A kép a kaleidoszkóp forgatásával végtelen variációkban változtatható, innen az átvitt értelmű jelentés: színesen kavargó változások gyors egymásutánja.” /Wikipédia/
Nagyon szemléletes megjelenítés, a pszichénk olyan mintegy kaleidoszkóp, amit egy forgatással sokféleképpen lehet változtatni. Vagyis amikor egy sérülés éri, akkor ez nem azt jelenti, hogy végérvényesen így marad! A kaleidoszkópot, amikor egy bizonyos irányban elfordítom, akkor nem az a végleges állapota, hanem egy következő mozdulattal egy másik formát fogok látni. És így tovább: szinte a végtelenségig változtatni tudom a formákat. Egy mozdulat az egész!
Lelki értelemben is: ha egy fordítással sötét színű formát látok, ne ragadjak le ennél, mert nem ez a végleges irány. Ha megteszem a következő mozdulatot, akkor nem ugyanaz a forma jön elő, hanem egy másik. Tényleg nincs reménytelen helyzet. De ez azon is múlik, akarom-e látni a következő „képet”. Vagy állandóan egy képpel elégszem meg: történetesen a sötét színnel. Akarok-e változtatni? Van-e erőm megfordítani élethelyzetemet, mint egy kaleidoszkópot? Hogy a nem tetsző színek helyett számomra sokkal szebbet lássak?
Az életemnek is adjam meg az esélyt egy „kaleidoszkópikus változással”. Lehet máshogy is látnom, éreznem, élnem. Jelképesen egy mozdulat az egész, és az eddigiektől eltérő változások jöhetnek létre az életemben.
Kecskeméti János
