Miért nő évről évre az egész világon – a jóléti országokban leginkább- a depressziós megbetegedések száma?
Valóban csupán a kémiai egyensúly borul fel az agyban ilyenkor, s gyógyszerszedéssel állítható ez helyre végérvényesen? A kedélyjavítók tényleg csökkentik a szenvedést, de igazi megoldást nem hoznak hosszútávon.
A szorongás és a depresszió 9 okára találtak tudományos magyarázatot, ebből pedig csak kettő biológiai eredetű. Ugyan az agyban változás megy végbe akkor, amikor szorongunk vagy depressziósak vagyunk, de azt is tudnunk kell, hogy 7 ok ezek közül a helytelen életmóddal függ össze:
– ilyen az elmagányosodás
– a munkahelyen tapasztalt tehetetlenség vagy sikertelenség érzése
– elszakadás a valóságos életterektől
– a lelki szükségletek semmibevétele, a valahova tartozás érzésének a hiánya
– a reménytelenség- valójában mi az élet célja és értelme?
– a fontosság hiánya: vajon másoknak szüksége van ránk?
– s a boldog jövőkép hiánya.
Világunkban minden felgyorsult, s egyre kevésbé tudunk ezekre az alapvető lelki szükségletekre odafigyelni.
Nagyon érdekes az a kambordzsai történet, amelyet egy amerikai orvosnak mesélt el egy helyi orvos akkor, amikor antidepresszánsokról esett szó. Egy nap a rizsföldön dolgozó egyik férfi háborúból ott maradt aknára lépett, ezért elvesztette a lábát. Művégtaggal kellett visszamennie dolgozni, de fájdalmas volt a víz alatt állni. Hamarosan egész nap csak sírt, nem mozdult ki otthonról, vagyis depressziós tüneteket mutatott. Ekkor elmentek hozzá a többiek, mellé ültek és meghallgatták. Együttéreztek vele, foglalkoztak a problémájával, s rájöttek a fájdalma okára. Ő egyedül ezt nem tudta volna megtenni. Végül az egyik orvos javaslatára vettek neki egy tehenet, hogy tehenészkedjen, s ne menjen vissza többé a rizsföldre. 1 hét múlva már nem sírt, 1 hónap múlva pedig elmúlt a szorongása is. Szerencsére nem mondták neki a kambordzsai orvosok: „Hé, szedd össze magad!” Ehelyett inkább ez hangzott el: „Itt egy csapat, összedolgozunk, hogy helyrehozzuk, ami tönkrement.”
Vagyis a gyógyszerek, a kedélyjavítók hozhatnak rövidtávú megkönnyebbülést, de a probléma gyökerét valójában nem érintik.
A probléma viszont a legtöbb esetben sokkal összetettebb, kibogozhatatlanabb, mint ezé a kambordzsai férfié. Magányos tömegben élnek ma az emberek, s ami ténylegesen gyógyít, az a jó társaság, a természetközeli feladatok (virágültetés, kertépítés, földművelés), a szeretet belső küzdelme (hisz nem könnyű ma szeretni).
A tettetés nélküli élet, az örömöt adó emberi kapcsolatok reménye változásra késztet. A színlelés nélkül szeretet őszinte kitárulkozást hoz, amivel a másikon is segítünk. Rádöbbenünk eközben, hogy meg lehet birkózni a fájdalmakkal.
Ugyanakkor tudnunk kell: Isten képmását viseljük magunkon. Ő úgy teremtett minket, hogy rá emlékeztessünk mindannyian. Ha lelkileg fejlődünk, érettebbé válunk, ez életünk minden területére kihat, s változást indít el. Ebből mások is részesülnek a környezetünkben. Nem lehet magányos gyógyulásra vágynunk.
Sajnos egyre jobban irányítanak minket azok az elképzelések is, hogy megvehető mindaz, ami biztosan oldja a szorongásainkat. A boldogságot rossz helyen keressük. Csakhogy, ahogy a rossz minőségű gyorsétel nem tápláló, úgy a rossz minőségű értékrend sem elégíti ki a lelki szükségleteket. Tehát a legjobb, ha elszakadunk attól az üzenetáradattól, amely ezeket a kliséket kínálja nekünk.
A Bibliában olvashatunk arról, hogy „a vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.” (Példabeszédek könyve 17:22)
A depresszió egy jelzés a számunkra. A szorongásos fájdalom hevessége miatt nehéz megértenünk az adott problémát. De az élethez való hozzáállásunk átgondolható, mi magunk is átformálódhatunk.
Hogy milyen változásra van szükségünk? S miképpen megy ez végbe? Tényleg megtanulhatunk újra szeretni másokat? Fontos, hogy meglássuk a mélyben rejlő, valódi megoldásokat, a „tehenünket”, amely ott van a közelünkben.
-eé-
Forrás: Johann Hari/This could be why you’re depressed or anxious
