„Népek népekkel egymás ellen gyűlnek,
S ember hitei kivált meggyöngűlnek.
Ember hajléki már rég nem épűlnek,
Szivek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek,
Szegény emberek mindent kitörűlnek
Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek.”
(Ady Endre: Krónikásének 1918)
Vajon kimerülhet, kiéghet-e egy hívő ember ma? Milyen külső körülmények miatt? Vagy a belső válságok következtében? Magánéleti nehézségek okán? Talán nem tudunk megoldani családi konfliktusokat? Netán túlterheltek vagyunk a munkahelyünkön?
Vészterjes időkben élünk. Terrortámadások, érdekszövetségek, zavart és anarchiát teremtő törvények. Mentális betegek, kezelhetetlen fiatalok, ellátatlan öregemberek. Nincsenek már értékek: nincs hit, hajlék, meleg otthon, emberség, nincsenek emlékek a jóról.
Ady krónikásként mutatja be a huszadik század borzalmait. A Biblia is több helyen tárja elénk a legfőbb jellemzőket, és legtöbbet Timóteus 2. levele 3:2-5.versét idézik erről. Ez a bibliai felsorolás elmondja korunkról, hogy lesznek az emberek
– pénzszeretők: vagyis a megvásárolható értékek korában élünk
– kevélyek a saját tudásukra, életükre, alkotásaikra
– káromkodók, vagyis durva viselkedésűek, erőszakos beszédűek
– hálátlanok: nem gondolják és nem látják Isten és mások segítségét, mivel csak a saját érdemeikben bíznak
– árulók: hűtlenek Istenhez és a társaikhoz is
– vakmerők: bátran és gyorsan szembefordulnak az elveikkel, s nem mérik fel a saját felelősségüket.
És mi az elsődleges feladatunk egy ilyen világban?
– hogy ne fáradjunk ki
– hogy ne csüggedjünk el
– ne adjuk fel
– ne égjünk ki
– ne higgyük el, hogy őrültek, összeférhetetlenek, különcök vagyunk!
Kitartóan ragaszkodjunk a lelki látásunkhoz, amelyben múlt-jelen és jövő helyesen aránylik egymáshoz. Mégis: hogyan tovább? Mire figyelhetünk oda?
A múltbeli történéseket, hibákat és hiányosságokat őszintén tárjuk fel. Vállaljuk a véleményünket, ha hátrányt is szenvedünk miatta. Emlékezzünk arra, hogyan oldódtak meg akár kilátástalan helyzetek.
A jelenben merjünk változtatni: ne halogassunk és ne lassítsunk érdekből vagy kényelemből. Bízzunk Isten vezetésében. A jövőnket lássuk reménytelinek, hisz minden jobbulás örök értékeket teremt. Ez segíthet másoknak is a bátorodásban.
Vagyis ne adjuk fel!
