Sajnos az emberi természetünk rendkívül hajlamos az azonnali ítélkezésre, bírálatra. Főleg olyan személy irányába, aki nem szimpatikus számunkra, vagy eleve ellenérzést táplálunk felé. Ilyenkor nincs reális gondolkodásunk. Amit hallunk az illetőről, azt kész tényként fogadjuk el. A bennünk élő unszimpátia miatt a másikról kialakított vélemény nem a valóság, csupán rosszindulatú feltételezés. Szóba sem kívánunk állni a tévedés lehetőségével, mert eleve el akarjuk fogadni, sőt örülünk is neki, hogy ezt hallottuk róla. Ezzel ugyanis csak tovább növelhetjük mélyről jövő ellenérzésünket.

Ez az igazságtalan gondolkodásmód csak tovább fokozódik, ha olyan valakivel beszélgettünk az illető személyről, aki közel áll hozzánk lelkileg. Ekkor történik az – mivel az érzelmek veszik át az irányítást az értelem felett-, hogy gyakorlatilag bármit elhiszünk, meg sem kérdőjelezzük a beszélgetésünk igazságtartalmát, mert mindezt olyan valaki mondta számunkra, akire esetleg felnézünk, közel áll hozzánk, tekintély számunkra vagy éppen érzelmileg elvarázsolt minket.

Az eluralkodott érzelem mellett, az értelem nem rúg labdába.” /Daniel Goleman/

Így lehet embereket elítélni, pletykákat terjeszteni róluk. Rossz színben feltüntetni, személyiségét tönkretenni, karaktergyilkosságot elkövetni ellenük. Pusztán azért, mert eleve nem akarok jót feltételezni róluk, és kényelmesebb mások véleményére alapozva egy életre a másik embert „leírni”.

Ha valakit valamilyen okból nem szeretek, utálok, lenézek, féltékeny vagyok rá, haragosom stb. a személyes érdekem abszolút ellentétben fog állni azzal, hogy kiderüljön: amit hallottam, az csak gonosz beszéd volt. Szent-Györgyi professzor fogalmazta meg egykoron: a saját agyunk képes becsapni bennünket akkor, ha valamiről vagy valakiről nem a valóságot akarjuk hallani: “Az agy olyan ravaszul dolgozik, hogy be sem engedi azt az információt, ami ellentétben áll személyes érdekünkkel.”

A becsületesség mindig azt kívánja, hogy hallgattassék meg a másik fél is. De ehhez érzelmi intelligencia szükséges minden esetben és nagyfokú empátia a másik ember iránt. A Bibliában található egy aranyszabály, amely így hangzik: “Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” /Máté evangéliuma 7:12./

Becsületes gondolkodásmódot kívánok mindegyikünknek!

Kecskeméti János

Facebook kommentek