Márton István könyve egyedülálló módon dolgozza fel az ismert bibliai történetet. Nem egyszerű filozófiai vagy pszichológiai értekezésről van szó, hanem egy olyan könyvről, amely világos és egyszerű választ ad: miért van rossz a világban, mi Isten viszonya az emberi szenvedésekhez, és hogyan emelhető ki az elkeseredett ember a legmélyebb állapotából is. Hasznos olvasmány a bibliai témák, igazságok iránt érdeklődők és a laikusok számára egyaránt.
Egy írásmű születésénél a legfontosabb tisztáznivaló kérdés, hogy kikhez szól és milyen céllal? Különösen igaz ez olyan esetben, amikor egy téma sokak előtt ismert.
A Bibliában található Jób könyve nemcsak a világirodalom egészét tekintve is szinte egyedálló költőiséggel megírt bölcsességi irat, de Ábrahám és Izsák áldozata mellett az egyik legismertebb, és talán leginkább félreértett bibliai történet. Ennek elsődleges oka, hogy Jób hősiesen viselt szenvedéseit, valamint a barátaival, önmagával és Istennel folytatott küzdelmét feltáró írásművek adósak maradnak a válasszal egy egyszerű kérdésre: miért? Egy tökéletes, igaz és a bűn minden formáját elutasító ember életében Isten miért enged meg olyan súlyos megpróbáltatásokat, ami gyermekei, minden vagyona és egészsége elvesztésével jár?
Akik ateistaként utasítják el Isten világot teremtő és fenntartó hatalmát, éppen Isten létezésének cáfolataként említik Jób történetét. Azzal érvelnek, hogy a magát mindenható és erkölcsileg tökéletes lényként bemutató Istentől joggal várható el az igazságosság. Ő azonban a hívő Jób esetében nem jár el igazságosan, hiszen ok nélkül szolgáltatja ki őt Sátánnak, és ebből következően saját lényegével ellentétesen cselekszik. Ha viszont önmagával kerül ellentétbe, akkor ezzel saját létalapját is kétségbe vonja, hiszen maga a Biblia mondja ki, hogy „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.” (Mt 12:25) Isten tehát nincs, mondják.
Akik etikai oldalról közelítik meg Jób történetét, azok Jób szenvedésekhez való erkölcsi hozzáállását emelik olyan magaslatokra, amely az ő személyét nemcsak embertársai fölé helyezi, de magával Krisztussal teszi egyenrangúvá. Jób tehát az emberideál, az ember feletti ember, aki még a szenvedést is morális erővé alakítja át. Istenre tehát nincs szükség, mondják.
Akik pedig vallásos magyarázatot igyekeznek találni Jób történetének tanulságaira, azok ahelyett, hogy kielégítő választ adnának a feszítő kérdésekre, inkább csak Jób könyve egyes ihletett kijelentéseire fókuszálnak. Szerintük a történet egésze úgysem magyarázható, és mivel Isten maga a misztérium, ezért nem is kell minden kijelentésére vagy tettére magyarázatot találni. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mindörökké” (5 Móz 29:29), mondják.
A Jóbról szóló művek világnézettől függetlenül azzal a közös sajátossággal bírnak, hogy magát Jóbot állítják a középpontba, az ő jellemének csodálatára késztetnek, és egyúttal akarva-akaratlanul kerülik Isten erkölcsi szempontból helyes és egyben felemelő eljárásának bemutatását.
Ezzel a felfogással kíván gyökeresen szakítani ez a könyv.
Jób könyvének központi szereplője ugyanis nem Jób. Bár létező történelmi személyként áll előttünk, ám az ő személye jelképes is: behelyettesíthető mindazokkal, akiknek élete mások szolgálatában telt, és értetlenül állnak az őket váratlanul ért nehézségek, megpróbáltatások és szenvedések kereszttüzében.
Ezek után a fő kérdés az, hogy ki a történet központi alakja? Valójában miről vagy inkább kiről szól Jób könyve?
Ára: 2.500 Ft + postaköltség
rendelés igény jelzése: johirportal@gmail.com
