Az emberiség történelmének kezdetén egy hatalmas tornyot építettek az akkori kor emberei: Bábel tornyát. Építői az idők végezetéig akarták hirdetni e csodás alkotással, hogy ők milyen bölcsek és tehetségesek. Másrészt biztonságot szándékoztak nyújtani egy újabb természeti katasztrófa esetére, hisz emlékeztek még a mindent elpusztító vízönönre. Fényes lakosztályokat rendeztek be, arany és ezüst istenszobrokat állítottak. Nyelvük azonban váratlanul összezavarodott, s a közös munkához szükséges együttműködés és összhang megszűnt köztük. Az addigi harmonikusnak látszó szövetségük viszálykodással, véres háborúskodással végződött. Ez megmutatta, hogy önző terveikhez igazították volna törvényeiket is, az igazság elveit pedig semmibe vették volna.
Napjainkban is jócskán vannak „toronyépítők”, akik büszkén felállítják elméleteiket, amelyeket tudományos teóriákkal levezetnek. Magabízóan hoznak olyan szabályokat, amelyek racionális megoldásokat eredményeznek, de nem követik Isten szeretettörvényét, amely az igazságosságot teremti meg az emberi közösségekben. A gazdagság és a hatalom megtartásáról ezt írja a Zsoltárok könyve: „Gonoszságot szólnak, elnyomásról beszélnek fennhéjazással.”
2020. július 6-án hétfőn az amerikai Bevándorlási és Vámügyi Végrehajtó Hivatal váratlanul bejelentette, hogy azoknak a külföldi diákoknak, akiknek a felsőoktatási intézménye a teljes távoktatást választja a következő tanévben, el kell hagyniuk az Egyesült Államokat. Amennyiben a diákok nem hagyják el az országot, akár deportálásra is sor kerül, amely a tanulói vízum azonnali visszavonását jelenti. A gyors döntést a diákok és az oktatók is döbbenettel fogadták. Ez az újabb racionális szabály 1, 2 millió diákot és 8700 oktatási intézményt érint.
Mindez arra példa, hogy váratlanul átíródhatnak azok a biztonságosnak látszó lehetőségek és engedmények, amelyek eddig természetesek voltak nagy tömegek számára. A különböző szemléletek közt egyik napról a másikra „zűrzavar” keletkezhet, akárcsak a régmúltban. Isten azonban letekint az égből, s gondja van a föld minden lakosára. Elforgatja a hatalmasok tanácskozásait, jóra fordítja a jelenben rossznak látszó kényszerű változásokat. Gondolkodásra késztet, ha esetleg el is kell hagyni a nagyvárosokat. A kényszerű távozás -sok esetben-fájdalmas, de felkészít az önálló és felelősségteljes életvitelre. Arra is, hogy tisztába legyünk azzal: idegenek és vándorok vagyunk a földön, s csupán a lelki értékeink a maradandóak. Ezt pedig -bárhova kell váratlanul mennünk- nem vehetik el tőlünk.
Eredics Éva
