Talán nem állítunk merész dolgot azzal, ha azt mondjuk, kis hazánkban már közéleti kultúrája van a problémák hergeléssel fűszerezett megvitatásának és kezelésének. A kormánypárti sorosozós-brüsszeles-migránsozással szemben a vízió nélküli “O1G- koalíció” szekértábora sorakozik fel. Persze a fullasztó légkör alapvetően a társadalmi jóváhagyásból fakad, abból, hogy mihez szoktak hozzá az emberek.

A közélet mindig olyan, mint amit a társadalom megérdemel. Sokat hallunk arról, mennyire korrupt a magyar politika, valóban az, de szerintem az egész magyar társadalmat áthatja a korruptság, és ennek a politika csupán tükröt tart. Amikor az egyszeri ember háborog, hogy mennyire sokat lopnak a politikusok, amögött sokszor nem polgári öntudat, morális felháborodás található, csupán szimpla irigység, hogy én miért nem lophatok ennyit…”- írja Vona Gábor.

Az elmúlt hónapok eseményei azonban érdekes változást mutatnak a nagyvilágban, nálunk fejlettebbnek számító országokban is. Elég csak a példátlan vírusjárvány okozta információáradatra gondolni. Angliától Németországon át az Egyesült Államokig tele van a világháló önjelölt professzorokkal, konteókkal, eddig peremre szorult “orvos szaktekintélyekkel”, akik megmondják nekünk azt, amit eddig eltitkoltak előlünk az oltásokba csempészett mikrochipekről, a bennünket tudatosan betegítő 5G-ről és arról, hogy hogyan vezeti félre és teszteli az emberiséget a gonosz háttérhatalom. A közös ezekben az elméletekben általában: 1. a hallgató hergelje magát 2. nyugodtan élje tovább az elrontott vagy adott ponton hibás életvitelét, ne változtasson semmin, mert minden rosszért, ami történik körülötte, egy behatárolható kör a felelős.

Megemlítendő Donald Trump, amerikai elnök március 9-ei twitter bejegyzése is:
Múlt évben 37.000 amerikai halt meg közönséges influenzában. Évente átlagosan 27.000-70.000. Semmi nem áll le, az élet és a gazdaság folytatódik. Jelenleg 546 megerősített koronavírus eset van, 22 halottal.

A többi azóta már történelem. Sok más tévedés mellett arra mindenképp jó volt ez a megjegyzés, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az amerikai emberek jelentős tömege úgy érezze, bizonyos járványvédelmi intézkedések politikai irányultság kérdései, a maszkviselés vagy a minimális szociális távolságtartás pedig az alkotmányos jogaikban korlátozzák őket. Azt már nem veszik figyelembe, hogy némi szabálykövetéssel esetleg már régen véget lehetett volna vetni a korlátozások nagy részének, ahogy Európában ez már megtörtént, valamint a gazdasági élet újraindulása sem késne a jelenlegi mértékben.

Nem. Őket felhergelték, hogy már pedig nem fogunk rettegni! Égess maszkot, bulizz tömegben, dolgozz betegen is, mert első a gazdaság, és nyugodtan menjél tüntetni (utóbbiban a másik oldal a ludas). Pedig sajnos, amíg járvány van egy országban, addig nincs se buli, se munka. Hiába harsogja hetek óta Trump elnök, hogy azonnal újra kell nyitni, a megfelelő védekezés hiánya miatt ez egyelőre nem igazán jön össze.

Anthony Fauci, az amerikai Nemzeti Allergia- és Fertőzéstudományi Intézet (NIAID) igazgatója szerint a lakosság nagy része egyszerűen nem áll készen arra, hogy felelősségteljesen álljon hozzá a járványhoz. Korábban a kongresszus előtti meghallgatásán kijelentette:

„Általános a tudományellenes, hatóságellenes, oltásellenes közérzet” az amerikaiak körében.

A hergelés korának remek bizonyítéka a mainstream média által jelentősen megtámogatott Black Lives Matter mozgalom fék nélküli őrülete is. Az anarchista tombolás és demagógia közben gyújtogatással, boltfosztogatással, gyilkosságokkal sikerült demonstrálni azt, hogy a hergelés hatására akár a sakk is lehet rasszista játék, lévén abban a fehér kezd.

A globalizáció labirintusában eltévedt áldozatok, mint a kísérleti patkányok, egymást marják halálra, mielőtt még a kiutat megtalálnák. Látható ellenséget követelnek végre a láthatatlanok helyett (a vírusok, hálózatok, árfolyamok, üvegház-gázok, cserearányok, nanorészecskék és megabájtok helyett), akin sérelmeikért bosszút állhatnak, akivel szemben a gyűlölet közössége egyesíti őket sorstársaikkal, s így végre tartozhatnak valahová“-írja Lányi András.

Napjaink társadalmaiban sok esetben olyan jelenségek ellen háborognak emberek, amelyeket nem lehet egyetlen kézzelfogható intézkedéssel megoldani, mert összetett, mély társadalmi-politikai kérdéseket feszegetnek. Amit azonban világnézettől függően gyakorta remekül meg lehet lovagolni politikának, médiának vagy befolyásos szervezeteknek. Nem arról van szó, hogy nem kell kiállni másokért, jó ügyekért vagy az igazságért, de vannak helyzetek, amikor nincs értelme beállni a törzsek háborújába.

Sajnos azonban nem lehet a megoldás “hagyni a fenébe”, mert globalizált földünkön egyre több minden hatással van ránk, ami a világon történik. Mindnyájunknak van tehát egyéni felelőssége, jó kovászként működni a környezetünkben. Szólni, ha kell, segíteni ahol lehet, keresni az igazságot. Ezt azonban úgy kell tenni, hogy az értelemmel és szelídséggel párosuljon. “Mily boldogok és áldottak, akik békességet teremtenek, mert őket Isten gyermekeinek nevezik” (Mt 5:9) -állítja a Biblia. Noha, mint a fentiekből láthattuk, ez manapság nem könnyű és nem is túl vonzó út, de egyértelműen erre kell törekednünk!

Hagymási Tamás

Facebook kommentek