A halál- az élet megszűnése-felelős gondolkodásra kellene késztessen mindannyiunkat. Ne akarjuk kikerülni ezt azzal, hogy elhessegetjük még a gondolatát is magunktól. Ha ezt tesszük, akkor igaz lesz ránk a következő felvetés: „Képzeljünk el magunknak egy csomó embert, láncra verve, egytől egyig halálra ítélve, naponta kivégeznek közülük néhányat a többi szeme láttára, akik pedig életben maradnak, a maguk sorsát látva társaikéban ,fájdalommal, reménytelenül bámulják egymást, és várják, mikor következnek ők. Ez az emberi sors.” (B.Pascal, Gondolatok 199.töredék)
A Biblia szerint a halál nem tartozott Isten teremtési tervéhez. Az élet megszűnésének oka van: „a bűn zsoldja halál” (Rm.6:23.). Tehát a bűneset által-gondolkodó emberek önálló döntése- bekerült a bűn, s ezáltal a halál is az életünkbe.
A Biblia az alvással szimbolizálja a halált: „ne bánkódjatok azok felől, akik elaludtak, úgy, mint akiknek nincs reménységük” (I.Thessz.4:13.) Ez a szimbólum két fontos üzenetet is hordoz számunkra: az egyik az, hogy a halál az alváshoz hasonlóan öntudatlan állapot, a másik pedig az, hogy nem egy végleges állapot, nem megsemmisülés, hanem lesz belőle ébredés.
Hajlamosak vagyunk kijelenteni, hogy a feltámadás lehetetlen. De figyeljük csak meg Blaise Pascalnak, az egyik legnagyobb gondolkodónak és természettudósnak az egyszerű és világos gondolatmenetét ezzel kapcsolatban:
„Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb, megszületni vagy feltámadni, az-e, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk: paraszti észjárás!” (Gondolatok, 222.töredék)
Ne a megszokás és a közhiedelem vezesse gondolatainkat, hanem ismerjük meg és vegyük komolyan Isten Igéjét! Akkor a halál számunkra csak egy alvás, s egy pillanatnyi csendesség lesz. Azt is tudhatjuk, hogy mivel Krisztus feltámadott, most is él és közbenjár érettünk. Lehetővé téve mindenkinek– aki helyesen akar gondolkodni, s ezért teljes szívvel keres és kutat–hogy megtudja mindazt az Igéből, ami által megszabadul „a halál fullánkjától” (I.Kor.15:55.),ami miatt a „halálfélelemtől teljes életében rab volt” (Zsid.2:15.) Luther Márton így ír erről: „Az az igazi előkészület a halálra, ha tudjuk, hogy a halált, bűnt, poklot, Sátánt legyőzte és megsemmisítette a megfeszített Krisztus. Minél erősebb a hit, annál gyengébb a halál, s minél gyengébb a hit, annál nehezebb és keservesebb a halál. Nem hasonló a halál az éjszakai alváshoz? Mert amint az alvástól elmúlik a gyengeség és az élet lelke visszatér, úgyhogy az ember reggel friss jókedvvel kel fel, így fogunk mi az utolsó ítéletkor feltámadni, mintha csupán egy éjszakát aludtunk volna, frissek és erősek leszünk.”
Úgy higgyünk tehát Istenben, hogy vágyakozzunk hallgatni és megismerni ígéreteit, amelyek olyanokká válnak számunkra, mint a világosság a sötétségben, mint a Nap az égen: vigaszt, reményt és örömet adnak a nehézségek közepette.
-d.i.-
