Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is.
Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi. Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világtörténelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24:15)
Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa”, illetve az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21:42–44).
Dániel könyve 1. fejezete azzal kezdődik, hogy a babiloni fogság (i. e. 605– 535) kezdetén, az első fogolycsapatok deportálásakor nagy tehetségű zsidó ifjakat hurcoltak el hazájukból Babilónia földjére. Az akkori uralkodó, II. Nabukodonozor azonban megkülönböztetetten bánt velük. Káldeus nevelésben és oktatásban kívánta őket részesíteni, hogy majd hazájukba visszatérve rajtuk keresztül tudja irányítani a leigázott Izraelt. Ezért asztalánál etette és itatta őket, ami együtt járt volna az egészségtelen babiloni ételek és italok fogyasztásával. Dániel és fogolytársai azonban ismerték a Mózesnek adott egészségügyi, azon belül is a táplálkozási törvényeket, és „eltökélték szívükben”, hogy azokhoz hit által hűségesek maradnak. Megkérték Aspenázt, az udvarmesterek fejedelmét, hogy tegyen próbát tíz napig, és a zsíros húsok helyett zöldségféléket, az alkoholos italok helyett vizet szolgáljon fel nekik. A főember megrémült, hogy majd lefogynak, és a király őt tenné ezért felelőssé, de a kísérlet eredménye mást mutatott. Társaiknál jóval üdébbek, pirospozsgásabbak maradtak, és így eleget tudtak tenni annak a meggyőződésüknek, amely az egész Biblia tanítása is, hogy a testi és lelki tulajdonságaink fölött egyenlőképpen kell őrködnünk.
A Biblia első fejezetétől fogva hirdeti a helyes táplálkozás alapelveit, mivel Isten az élet alkotója, és az őáltala adott törvények semmi jótól nem tiltanak el, csupán a rossztól szeretnének mentesíteni. Az ehhez (1Móz 1:29) csatlakozó igehelyek (1Móz 3:18; 3Móz 3:17; 11. fej.) világossá teszik, hogy az özönvíz idejéig azért éltek olyan hosszú ideig az emberek, mert az emberiség történelmének első tizenhét évszázadában nem létezett hús- és alkohol fogyasztás. A fokozódó emberi kívánságra Isten az özönvíz után megengedte a tiszta állatok húsának fogyasztását, megkülönböztetve azonban ezeket az egészségre káros állathúsoktól. Ezt az elvet az Újszövetség is maradéktalanul megerősíti.
Ez volt Dániel és társai első hitpróbája, melyben Isten segítségével győztek.
Az egyes ember mindig legyőzheti környezetét, sőt az egész világot is, ha Istenhez folyamodik segítségért. Nem tarthatjuk mellékesnek vagy kevésbé fontosnak az egészségügyi törvényeket, hiszen azok ugyanolyan súllyal esnek a latba, mint az erkölcsi törvények. Az ember test és lélek egysége. Nem véletlen tehát e könyv legelső története.
R. János
