Az angol Halloween elnevezés középkori formája az „all Hallow’s eve”, illetve óangolul „Eallra Hālgena aefen”. Magyarul Minden Szentek. Ezt a kifejezést a kereszténység a Mindenszentek ünnepeként ismeri, és a katolikus vallás részét képezi. Tehát a Halloween és a Mindenszentek ünnepe voltaképpen ugyanazt jelenti. Egy átlag katolikus hívő számára azonban a Halloween nagyon furcsa. Tudják, hogy Halloween pogány gyökerekhez vezethető vissza, amelyekből a katolikus egyház emelt ünnepet.
A számunkra ismert Mindenszentek (Halloween) elődje a Samhain volt, amit a Brit-szigeteken és Nyugat-Európában a druidák már 2000 évvel ezelőtt megtartottak.
Egy év alatt a druidáknak két különös ünnepe is volt, ami áldozatokkal járt. Az egyik a Beltane volt, amit május 1-jén ünnepeltek. Ez volt a nyár születése. Október 31-én pedig Samhain-t ünnepelték, amely a nyár halála volt. Mindkét alkalommal gyakorolták a „bone firest”, ami máglyák meggyújtásával járt.
Samhainkor, a nyár halálakor október 31-én és november 1-jén véget ért a késői aratás is. A terméseket betárolták, a levelek lehullottak, és az időjárás hidegre fordult. Az állatokat is karámba helyezték a nehéz időkre, és mindenki készülődött a télre.
A druida hiedelem szerint október 31-e estéjén elmosódik az élők és holtak közötti világ. A halottak szellemei ilyenkor visszatérnek a tündérekkel és egyéb démonokkal együtt, hogy zaklassák az embereket. Ezen az éjszakán a kelták azért öltöztek be ijesztő maskarákba, hogy megtévesszék a gonosz lelkeket, és így azok békén hagyják őket. Ezzel a hiedelemmel önmagában még nem is lenne probléma, de ettől sokkal többről van szó. Sajnos a helyzet az, hogy e mellett a druidák különös vallási meggyőződésből brutális kegyetlenséggel végeztek ki embereket, gyermekeket ezen az éjjelen. Ezen az éjszakán tulajdonképpen aratott a halál. Az emberáldozatok mellett állatokat is áldoztak úgy, hogy elevenen elégették őket. Ez pedig sátánista spirituális elem, ami valójában meghatározza ennek az ünnepnek a valódi arcát.
Hogy zajlott a rituálé?
„Amikor október 31-én beesteledett, a druida klánok felöltötték fehér csuklyás kámzsájukat, s kezeikben sarlókat, valamint a kelta keresztet tartva megkezdték fáklyás felvonulásukat. A felvonulás kezdetekor megöltek egy rabszolgát, majd a holttest bal bokájára kötelet kötve vonszolták azt maguk után. A druidák addig mentek, amíg egy házhoz, vagy faluhoz értek, s ekkor a ’trick or treat’-nek megfelelő követelésüket kezdték kiáltozni. Mindig egy rabszolgalányt, vagy egyéb női személyt követeltek maguknak. Amennyiben a lakosok nem adtak ki egyetlen leányt sem, úgy a druidák a halott rabszolga vérével nagy hexagramokat, vagyis hatágú csillagokat festettek a falu házainak ajtóira és falaira. Ezután a megidézték „az éj szarvakat viselő vadászát”, hogy valakit rémítsen halálra abból a házból, vagy faluból az éjszaka folyamán. Amennyiben a ház, vagy falu lakosai megadták a „treat”-et, a druidák egy emberarc formájára kivájt tököt helyeztek a ház, vagy kapu elé. A kivájt tökbe egy emberi faggyúból készült gyertyát gyújtottak, hogy az tartsa távol a gonosz szellemeket. Így a „Jack O’ Lantern” a Sátánnal való együttműködést szimbolizálja” (David J Majer: Halloween and the Forces of Darkness)
„Talán sokak számára hihetetlen, de ehhez a kíméletlen rítushoz vezethető vissza a népszerű „trick or treat” hagyománya. A házról-házra járó druidák, amennyiben nem kaptak feláldozandó embert „hexelték” a házat, illetve átkot szórtak a ház lakóira” (America’s Occult Holidays)
A falakra festett hexagramok démonikus sereget vonzottak magukhoz, majd megszállták a házat azzal a céllal, hogy az ott lakókat az őrületbe kergessék, vagy halálra rémítsék.
Azonban, amikor a ház ura kiadta egy tagját a háztartásának, kapott egy vigyorgó töklámpát, ami azt jelképezte, hogy a házra az éjjel a Sátán vigyáz. Ez gyenge utánzása a Peszah ünnepnek, amikor a bárány vérét kenték fel a félfára, hogy az a halál angyalától a ház lakóit megóvja.
The Jack-O-Lantern – The World Book Encyclopedia, 1977-es kiadásának, 9. kötete, 24-26.-ben az áll, hogy a kivájt töklámpa Jack O-Lantern’ kárhozott lelkeinek a szimbóluma.
Az Occult Conceit című könyv 190. oldalán pedig azt olvashatjuk, hogy a gyertyával kivilágított házak előtt elhelyezett töklámpák azt szimbolizálták, hogy a házban sátánista szimpatizánsok élnek. Ezekkel a lámpákkal érdemelték ki a kegyelmet az éj terrorja ellen.
Rengeteg hasonló írást találhatunk az irodalmakban a vigyorgó, kivájt töklámpával kapcsolatban.
Voltaképpen a druidák rituáléi elevenednek fel, akkor, amikor a szülők elengedik gyermekeiket házalni a szomszédokhoz és a környékre, hogy cukorkákat kéregessenek a házbeliektől. A cukorka nem más, mint az áldozat jelképe.
A druidák az egykori Baál imádatot követték, amely emberáldozatokkal is járt. A druidák szokásait még Julius Cézár is megemlítette i.e. I. században, amikor a Brit-szigeteken járt.
„A Gall [kelta] nemzetek rendkívül babonásak … Vagy embereket áldoznak az isteneiknek, vagy pedig ígéretet tesznek önmaguk feláldozására. A szertartásaik levezetői a Druidák, akik azt tartják, hogy a halhatatlan isteneket csak azzal lehet kielégíteni, és az emberi életet megváltani, ha emberáldozatokat adnak nekik, és nemzeti szokásuk az, hogy ezeket meghatározott rítusok alkalmával [ünnepeken] végzik el” (Julius Cézár, Commentarii De bello Gallico VI. 13-18.)
Ez az írás megemlíti azt is, hogy az emberáldozatokkal úgy végeztek, hogy gallyakból emberformákat fontak, majd ezt begyújtották az eleven emberáldozatokkal együtt.
A Baál-imádat és a Halloween
A babiloni bálványimádás egyik formája a kánaáni Baál és a Moloch imádat volt. Ezek az istenségek a mezőgazdasággal voltak összefüggésben, mint a görög mitológiában Kronosz, a római hitben pedig Szaturnusz. Ezek az istenségek emberáldozatokat követeltek, legyen az áldozat férfi, nő, de sajnos elsősorban gyermekáldozatokat mutattak be. Baál és Moloch követői a gyermekeket elevenen elégették áldozatként.
“A druidák által imádott isten Baál volt, amint azt a ‘Baál-tüzeik’ is mutatják. Tudjuk, hogy ők emberáldozatokat adtak vérszomjas isteneiknek. Bizonyított tény, hogy gyermekeiket tűzbe vitték Moloch-ért, hiszen ez le van jegyezve a Jeremiás 32:35 és Jeremiás 19:5-ben, amiből látható, hogy mindkettő [a baál-imádat és druidizmus] ugyanannak a rendszernek a részét képezte” (Alexander Hislop: The Two Babilons 232. oldal)
Akik járatosak a Bibliában, azok tudják, hogy Izrael házának tíz törzsét bálványimádás miatt adta az Isten a pogány asszírok fogságába. A jelenlegi kelták és angolszászok annyira elpogányosodtak, hogy Ézsaiás próféta jóslata jól illik rájuk: „Ti ezt mondtátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és egyezségre léptünk a holtak hazájával. Ha jön az elsöprő áradat, nem ér el bennünket, mert a hazugság lesz az oltalmunk, a hamisság a rejtekhelyünk” (Ézsaiás könyve 28:18)
A Samhain megszentelése
A modern Halloween ünnep ezeket az ősi rítusokat tükrözi és jelképezi. Miként változhatott ez a pogány kultusz ilyen keresztény töltetű ünneppé?
A katolikus egyház nemhogy kioltotta volna ezt az ősi és egyben démonikus hagyományt, inkább létrehozott belőle egy kifinomult „ártatlan” tradíciót, ami Mindenszentek ünnepe és halottak napjának tisztelete.
A katolikus egyház a pogány hagyományokat mesterségesen alakította át egy álkeresztény töltetű rituáléra. A Mindenszentek napja a világi kereszténység ünnepe, ami a Samhain finomított változata. Ezzel az egyház a katolikus vallást felvevő pogány kelták igényeit elégítette ki.
Amennyiben megértjük Halloween démonikus eredetét, akkor nehéz felfognunk azt, hogy miért tette magáévá oly sok jó keresztény ezt az ünnepet. Nem lehet kétségünk, hogy a Mindenszentek és a halottak napja a druidák Samhain-jához köthetőek.
I. Gergely pápa i.sz. 601-ben úgy döntött, hogy a keresztény egyház hatáskörét szélesebb körökben is elterjeszti. A VII. században a Brit-szigeteket elárasztották misszióikkal, hogy az ott élő embereket megnyerjék a katolicizmus számára. Ebben az időben ezeken a területeken gyakorolták a druidizmust, de a kereszténységet is. Célkeresztjükben elsőként a hatalmas népességgel rendelkező kelta nép volt. I. Gergely pápa előrelátó pragmatizmussal gondoskodott arról, hogy ne törölje ki a keltákból azt, amihez olyan szorosan kötődtek. Millitust a fő angliai misszionáriust győzte meg arról, hogy kultuszaikat alakítsa át a katolikus egyház szertartásaihoz.
„És mivel szokásuk az, hogy [ünnepeiken] számos ökröt feláldoznak a démonoknak, azok helyébe legyenek más ünnepélyek téve, amivel felváltjuk [az eredetit], mint egy nap azoknak a szent mártíroknak dedikálva, akiknek a földi maradványai ott [azokban a templomokban] vannak elhelyezve. Az ilyen alkalmakon aztán az egykori pogány templomból keresztény szentéllyé alakult épület köré gyűlve faágakból hajlékot készíthetnek maguknak és tartsák meg az ünnepélyt nagy vigadalommal. … Ha az embereket hagyjuk, hogy élvezzék a világi örömöket, készebbé válnak arra, hogy kívánják a szellem örömeit is” (idézet I. Gergely pápa Millitushoz intézett leveléből.)
Az a stratégiája mindig bevált a katolikus egyháznak, hogy meghagyták a pogányok hiedelmeit, szokásait egy keresztényiesített formában. Így az embereket meg tudták nyerni az egyház számára. A gond csak az, hogy idővel ezt a hagyományt szélesebb körökben is népszerűsítette az egyház, és így terjedt el világszerte.
Milyen következtetés vonható le mindebből? Talán ne emlékezzünk halottainkra? Az emlékezés helyes magatartás. De nem halottak napján. Az év többi napján.
Márton István
