Szász Attila idén megjelent filmje, az Örök tél – amely a Gulágról szól, ahonnan a 250 ezer magyar állampolgárból 100 ezren soha nem tértek vissza – megtekintése indított arra, hogy átgondoljam: rendkívüli történelmi helyzetekben mi az, ami segíti az embert, hogy életben maradjon. Mi kell ahhoz, hogy megmaradjon „embernek”, mentálisan egészségesnek. Ne arctalan lényként élje túl a borzalmakat, hanem küzdőként emlékezhessen az átéltekre, az ott tanult dolgokra.
Irén, a fiatal sváb asszony egy nap behívó levelet kap egy dél-dunántúli kis faluban. 1944-et írunk, a férje a fronton van. Szüleit és kislányát kénytelen otthagyni, és engedelmeskedik a parancsnak. Nőtársaival elindul az ismeretlen útnak. Nem mezőgazdasági munkára viszik, hanem bevagonírozzák őket, és a Donyec-medence egy munkatáborába kerülnek. Mint háborús bűnösökkel, úgy bánnak a sváb foglyokkal. Testi és lelki kiszolgáltatottság, éhezés, fizikai szenvedés, reménytelenség. A kényszermunkát a bányában élet és halál mezsgyéjén végzik az asszonyok. Irén nemcsak saját megmaradásáért, de egy siketnéma lány életéért is küzd- mindhiába. A zsákmányszerző farkas elől rohanva hátrahagy mindent: sokkos állapotba kerül, s a halál vár rá. De valaki megmenti, aki őt választja társául. Rajmund szabályai, amelyet Irénnek is megtanít, a túlélés szabályai lesznek. Egy ember alkothat meg ilyent: racionálisan, érzések nélkül, leképezve az életszabályokat a munkatábor világára.
„Nekem legyen jó, a többi ember nem számít. Ha törődsz másokkal, ha odafigyelsz a társaid igényeire, akkor elveszted azt az erőt, amellyel életben lehet maradni másnapig. Nem szabad emlékezni a családodra és a szebb életszakaszokra. Nem szabad viszonzás nélkül segíteni. A tábori hierarchiában feljebb kell jutni, hogy ki lehessen bírni a terheket. A súlyosabb terheket viseljék mások. Akik nem életrevalóak. Akik nem akarnak eléggé túlélni”.
Ezt a stratégiát tanulja a főhős társától, Rajmundtól. S mivel haza akar térni, használja is őket. És közben észrevétlenül alakul ki a két ember között- saját lélek nélküli szabályaik alkalmazása közben- az érdekközösségből egy szeretetközösség.
Hogy mi az, ami igazán életben tartotta őket az embertelen körülmények közt, az a szabadulásuk után derül ki valójában. Nem az, amire ők gondoltak és ami a tábori körülmények közt az életükből látszott. Nem az érdek, nem is a fizikai kötődés, nem a kapcsolat nyújtotta biztonság. Hanem a bennük és köztük lakozó szeretet. És ez a felismerés fájdalmas számukra, hisz önként vállalt, egymástól való elszakadással jár: Rajmund társa nélkül kell, hogy továbbutazzon Németországba. Irén pedig haza akar térni a családjához, akár egyedül is.
Vagyis hiába a túlélési stratégia. Hiába az erő és az értelem. Szeretetközösség nélkül nincs győzelem. Sem a donyecki munkatáborban, sem másutt a világon.
-EÉ-
