Mindenkinek vannak emlékei: szépek és nyomasztóak. Ezek -többségében- végigkísérik az életünket. A szép emlékek lelkileg mindig felemelőek a jelenben is. De vajon a rossz, fájó emlékeinket miért hordozzuk még a mában is?
Még mindig annyira erősen bennünk élnek, hogy szinte akadályozó tényezővé válnak a jelenünk nyugodt megélésekor? Vajon a rossz emlékeink és tapasztalataink milyen mértékben befolyásolják emberek közötti kapcsolatainkat?
Csak annyira menjünk vissza a múltunkba, hogy végérvényesen le tudjuk zárni. Ha kell, azáltal, hogy másoknak és önmagunknak is megbocsátunk.
Gondoljatok bele, mi értelme van a jelenben állandóan azon siránkozni, hogy akkor miért döntöttem rosszul, vagy mások mit tettek velem? A múlt az elmúlt, a jelen és a holnap meg egy lehetőség: minden reggel az életem, immáron a múltam tanulságokkal levont folytatására.
A múltból tanuljunk, de ne hordozzuk!
A ma és a holnap pedig egy csodálatos esély, élettapasztalattal a hátunk mögött, hogy életünk mindennapi eseményei- a jövőből visszatekintve- idegileg ne gyengítsenek, hanem építsenek minket:-)
A múltat hagyjuk, hogy azzá is váljon, a jelent és a holnapot pedig engedjük, hogy életet adjon nekünk a maga sokszínűségével.
Áldott újévet kívánok:)
Kecskeméti János
