Két évvel azután, hogy az osztrák Sebastian Kurz a bevándorlás elleni küzdelem egyik élharcosává vált Európában, valószínűleg egy különös precedenst teremt az európai jobboldal számára: a zöldekkel alakít koalíciós kormányt. A legfrissebb hírek szerint a Kurz vezette Néppárt és a zöldek megegyeztek a régóta elhúzódó koalíciós tárgyalásaikon. Utóbbiak a Strache-botrány miatti kormányválságot követő választások eredményeképpen váltják a szélsőjobbos FPÖ-t.
Hiába nyerte fölényesen a választást a Néppárt -a szavazatok 37%-át megszerezve-, a parlamenti többség biztosításához koalíciós partnerre van szüksége, amit végül a 14%-ot elérő zöldpártban találtak meg.
Mindez azért jelentős esemény, mivel ez először hozza az osztrák zöldeket kormányzati pozícióba. Ugyanakkor az elemzők szerint mintát kínálhat Európa politikusai számára is, akik megoldást keresnek a populizmus fenyegetésének visszaszorítására.
„Kurz most a következő évtized két fő kérdésével próbál foglalkozni: a bevándorlással és az éghajlatváltozással” – mondta Carsten Brzeski, az ING Germany vezető közgazdásza. – Ez érdekes kísérleti példa lehet Németországnak, sőt Európa számára is: az első konzervatív-zöld koalíció.”
Mégis, ez egy nagyon kockázatos projekt. Kurz zöldek felé tett engedményei elbizonytalaníthatják a friss szavazóit, valamint gyengíthetik a néppárti imázst a gazdák, ipari szereplők és az ingázók körében, vagy csak egyszerűen megrémíthetik az egyszeri tradicionalista szavazót, aki az emelkedő hús vagy üzemanyag árakkal szembesül majd. Emellett pedig sok esetben vékony a határmezsgye azon néppárti szavazók esetében, akiket a szélsőjobbos FPÖ-től nyert meg.
Mindazonáltal hiába erős és stabil a támogatottsága, nincs igazán más választása, mint ez a szövetség. A két párt vezetője- Kurz és Kogler- nem is titkolja a nyilvánosság előtt, hogy eltérő politikai látásmódjuk nagyon komoly kompromisszumokat igényel.
Pozitívnak tűnik, hogy minden jel szerint Ausztriában egy időre inkább a reálpolitika fogja meghatározni a mindennapokat. Ez ugyanis elvi kompromisszumokra épül, amit igyekeznek a választókkal megértetni és elfogadtatni. Ezzel ellentétben az autokratikus politizálás a választópolgárok ösztönvilágára épít (félelemre, gyűlöletre, mohóságra), és ezért kizár mindenfajta kompromisszumot. Aki ugyanis az érzelmeire hallgat, az nem magyarázatot igényel, hanem csak saját belső természetének visszaigazolását. Ez utóbbi sajnálatos módon sokszor hatékonyabb, mert nem kell hozzá kormányprogram, csak szólamok.
Hagymási Tamás
