Ismét elmúlt egy esztendő, és kezdődik egy új. Miben és mennyiben lesz új? Az első néhány napot talán még újnak érezzük, s aztán ugyanúgy végezzük megszokott, hétköznapi dolgainkat, ahogy az elmúlt években? Nem tudva, hogy hová tart, hová fut ki az életünk? S abba már bele sem merünk gondolni, hogy ha eljönne életünk utolsó napja- órája, s végigtekintenénk az eltelt évtizedeken, akkor azt kellene mondanunk, hogy “másképp kellett volna élnem”?

Mi a te életed értelme? Milyen választ adnál erre a kérdésre? Könnyelműen azt mondanád, amit a legtöbb ember: “Mit tudom én?” S élnéd tovább az életedet, amely monoton, szakadatlan körforgása a megszokott dolgoknak?

Vagy most úgy döntesz, hogy nem akarod így folytatni, ezért átgondolod életed célját és értelmét. Újra és újra. Meg akarod fogalmazni magadnak és a végsőkig akarod csiszolni, hogy kristálytisztán lásd, s a szerint hozd meg majd minden döntésedet?

Minden ember élete más, ezért minden ember másban fogja tudni megragadni életének értelmét, személyes feladatát, ha lankadatlanul, erős szívvel törekszik megérteni azt. Ezért a legfontosabb dolog az életünkben, hogy olyan gondolkodó emberek legyünk és maradjunk, akik keresik és kutatják, hogy mi az igazság, mik az igaz elvek, s mi az ő személyes feladatuk abban, hogy az igazság érvényre jusson.

Az értelmes életet élő, gondolkodó emberek közös vonása:
– hogy az igazságra nyitott szívű, megszólítható emberek,
– hogy felismerik személyes felelősségüket,
– s hogy igazságot cselekszenek.

Az értelmes szív azért nyitott az igazságra, mert tudatosan törekszik arra, hogy tudjon választást tenni a jó és a rossz között. Számukra az értelmes magatartás: a gonosztól való eltávozás. S mindent megtesznek, amit csak tehetnek azért, hogy jobbá és élhetőbbé tegyék maguk körül ezt a világot.

Ezek az emberek képesek személyes felelősséget vállalni nemcsak a saját bűneikért, de a körülöttük élők bűneiért is. Mert szívügyük, hogy élni segítik, mentik az embereket, bármibe kerüljön is nekik.

S közös jellemzőjük, hogy igazságot cselekszenek, mert ragaszkodnak az igazsághoz, s teljes szívvel szeretik azt. S bár e világ fejedelme körbevesz bennünket hazugságának hálóival, s el akarja hitetni velünk, hogy jó emberek, jó szülők és jó keresztények vagyunk, és semmi okunk a megújulásra és változtatásra.

De az értelmes szívű ember hallja és érti, amikor az igazság hozzá szól személyesen- egy igéből, egy igehirdetésből, egy baráti, szülői vagy testvéri figyelmeztetésből, feddésből- érzékeny ponton érintve és leleplezve mindazt, amit titkolni, leplezni akar vagy rosszul csinál. S ekkor nem utasítja el, nem tartja kemény beszédnek, s nem sértődik meg, hanem őszintén és alázatosan beismeri és megbánja a hibás dolgait. Ugyanis annyira szereti az igazságot és annyira ragaszkodik hozzá, hogy nemcsak a neki tetsző, de még a keserű igazságokat is szereti és elfogadja.

Az értelmes élet egy más élet, az értelmes szívű emberek más emberek, mert másképp élnek. S azért élnek másképp, mert másképp gondolkoznak. Az igazsághoz szabják az életüket.

Az értelmes szívű emberek nem tudós emberek, hanem tudó emberek. Akik szüntelenül keresik, kutatják saját, személyes életük értelmét, hogy értelmesen tudjanak viszonyulni a körülöttük élő emberekhez és a különböző élethelyzetekhez. Az életükben történtekből, a személyes élethelyzetekből megértettek fontos igazságokat, amelyek megélését és továbbadását saját felelősségüknek tekintik. De azt is tudják, hogy életük előre haladtával egyre több és újabb igazságok kristályosodhatnak ki bennük, s ezzel arányosan képesek lesznek egyre értelmesebb életet élni egészen addig, hogy igaz legyen rájuk: “Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.“(Dániel 12:3)

Domján Ildikó

Facebook kommentek