Az idegrendszerünk csodálatos világáról szeretnék néhány gondolatot megosztani. Arról az idegrendszerről, amely – sajnos, amíg ezen a földön élünk – rendkívül sok és nagyon megterhelő folyamatnak van kitéve. Ennek következtében, az esetek többségében, kimerült, lemerült, meggyengült, összeroppant állapotba kerül.
Néhány érdekes kérdésre keressük meg a választ:
1. Vajon az örökölt és az évek során beidegződött romboló gondolatainkat meg tudjuk-e változtatni jó irányba?
2. Választásainknak és döntéseinknek milyen következménye van az idegrendszer működésére?
3. Létezik-e semleges gondolat?
4. Újraírható-e az elménk állapota?
Az ókorban is a Biblia világában kiemelkedő hangsúlyt fektettek a tiszta, építő idegrendszer zavartalan működésére. Példabeszédek könyve 2:11. verse ezt írja: „Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged.”
Isten ezt olyan lényektől kéri, akiket a saját képére teremtett meg (I. Mózes 1:26-27.). Gondolkodó képességgel lettünk teremtve. Nem akármilyen aggyal! Ha naponta 10.000 idegen szót tanulnánk meg 10 éven át, akkor az agyunk kapacitásának még a felét sem vennénk igénybe.
Ha az Ő képére lettünk teremtve, ezen ne csodálkozzunk. Amikor megteremtette az első emberpárt, gondolkodni tanította őket. Mert e nélkül élő halottak lettek volna. Az agysejtjeik gondolkodás nélkül elhaltak volna!
„És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak.” (I.Mózes 2:19-20.)
Az agyunk, az idegrendszerünk használatra lett teremtve: gondolkodásra, cselekvésre. Az idegsejtjeinket, az ideg átkapcsolódási pontjainkat naponta értelmes gondolkozásra kell fognunk. De sajnos ez a bámulatos agy az első emberpár esetében már nagyon hamar támadás alá került.
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak. És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda neki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá neked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nekem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.” (I.Mózes 3:1-13.)
Sátán hol keltett zavart? Az agyban! Azokat a nagyon érzékeny és összetett agyi folyamatokat zavarta össze, amelyen Isten kapcsolatot tartott fenn és kommunikált velük. Felrobbantotta az ember és Isten közötti kommunikációs csatornát. Mint amikor egy számítógép vírust kap.
„Csakugyan?” Egy kívülről jött kérdéssel. Ez behatolt az idegrendszerbe és robbantott. Következménye: kételkedés, félelem, vádaskodás, Isten elleni lázadás.
Éva szóba állt a csakugyan kérdéssel, és ez egyből az addig Isten hullámhosszára épült agyi folyamatokat súlyosan zavart állapotba hozta. És ezeknek a mérgezett gondolatoknak azonnal megjelent az „ikertestvére” is: a mérgezett érzelem.
Megjelent a félelem. Az első ember bukásának ez az erkölcsi alapja a megzavart agyi gondolkozási folyamat ellehetetlenítésére vezethető vissza. Az agyukban Sátának két rendkívül destruktív megnyilvánulási formát sikerült elhelyezni, hogy a helyes agyi pályán futó gondolati folyamatokat összezavarja:
1. A mérgezett gondolat 2. A mérgezett érzelem.
Minden gondolat mellé párosul egy érzelem. Ha ezek rossz, mérgező gondolatok, akkor ilyen érzelem lesz a párja is, és az agy bolondokházává válik, az állandó félelem, kételkedés, idegesség, indulatosság hatására.
Az érzelmek átveszik az irányítást, és az józan ész háttérbe szorul. Erről fogalmazta meg Daniel Goleman Érzelmi intelligencia című könyvében: ”az eluralkodott érzelem mellett az értelem nem rúg labdába.”
Vagyis homok került a gépezetbe! Az agy kikapcsolódott. Romokban hevert az Isten és ember közötti kommunikációs csatorna. Az emberiség ezt a fajta súlyos terheltséget generációról generációra adja tovább.
51. Zsoltár 7. verse: „Íme én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” 53:2. „Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs aki jót cselekedjék.” És azóta – József Attila szavaival élve – a „létünk dadog”. Az ember elveszítette az istenképűségét, és az idegrendszerében a léte csak dadog.
„Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogáncskórót teremjen teneked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel.” (I.Mózes 3:17-19.)
Fáradságos napi munka, problémák sokasága- és az idegrendszer csak gyengül és gyengül. Az agyunk ezeket a romboló napi folyamatokat egy kommunikációs csatornán küldi tovább a testünk összes sejtjébe. És a tragédia mindennap ott él velünk már hatezer éve.
Dr. Caroline Leaf fogalmazta meg Ki kapcsolta ki az agyam? című könyvében, hogy minden sejtünknek van memóriája, és minden bejövő destruktív információt felvesz, és elkezdődik a szervezet rombolása.
„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.” (Példabeszédek könyve 17:22.)
Egy ókori mondás szerint: Amerre a gondolataid mennek, arra mész te is. Azon az úton fogsz akaratlanul is menni – és nem lesz erőd erről letérni. És a léted csak dadog. Amit látsz, amit hallasz, ami körülvesz, amiatt képtelen leszel ellenállni, mert az idegrendszered erős vára romokban hever. Ezeket a romboló, beteges, pusztító gondolati sémákat örökölhetjük a szüleinktől?
A gyerekek megfigyelése alapján elmondható, hogy magukévá tudják tenni szüleik, testvéreik, gondozóik, tanáraik, gondolkozási szokásait?
„Mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek.” (II.Móz.20:5.)
Sajnos igen, a destruktív gondolati folyamatokat generációkon át lehet tovább örökíteni. Félelmet, aggódást, indulatosságot, féltékenységet, keserűséget, depressziót, szégyen érzését, alkalmatlanság érzését, ”Nincs Isten” -elvét, érzékiséget stb.
Amit egy gyerek lát kiskorában a szüleitől, a környezetében, az nagyon könnyen a sajátjává lesz, és ez később meghatározhatja életét jó vagy rossz irányba. És így adom tovább-harmad és negyedizeglen- ezeket a romboló mérgező agyi folyamatokat!
Ezért tapasztalhatjuk, hogy a negatív viselkedési módok megismétlődnek a családoknál-harmad és negyediziglen óriási károkat okozva. Nincs semleges gondolat. Minden hat ránk. Minden agyunkba bejutott információnak és az erre adott gondolati folyamatnak lesz következménye. Akkor ezeknek a generációkon át beidegződött szokásokon alapuló vagy örökölt gondolatoknak a foglyai maradunk, amíg élünk? És ez által az idegrendszerünk a leggyengébb részünk egy életen át?
Hadd tegyem fel a Petőfi kérdést: Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!
Az idegtudomány, az epigenetika, a gondolkozáskutatók, de legfőképpen a Biblia azt az örömhírt szeretné közölni velünk, hogy az idegrendszerünk újraindítható, újra bekapcsolható, megerősíthető, meggyógyítható. Új élet alá helyezhető! Meg lehet szabadulni a harmad-negyediziglen levő örökölt vagy szokásokon alapuló gondolkozási terhektől.
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Rm. 12:2)
Igen meg lehet szabadulni. Az agyunk újraindítható, bekapcsolható, új gondolatok helyezhetők el. Azt mondják a gondolkozáskutatók: mindössze 21 nap kell ehhez, nem több.
De ehhez az kell, hogy ismerjem fel: az eddigi rossz elemekkel teli gondolkozásom hova vezetett, mit adtam át gyerekeimnek. Ez hogyan öröklődött tovább, és akarjak változni! Nem adja meg magam a „nekem már úgy is mindegy” elvnek. Határozzam el: küzdeni fogok a rossz gondolataim ellen. Az agyam ilyenkor a leghűségesebb partnerem lesz ebben a gyógyító folyamatban.
Ha egyedül nem megy, kérjek segítséget, ha kell szakembertől, környezetemtől, de ne adjam fel, ez a lényeg! Az agy megújítható. Visszaállítható az eredeti élettel teli folyamataira. Nem utolsó sorban maga a Teremtőnk mondja: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt. 11:28-30) „Íme, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-e valami lehetetlen nekem?” (Jeremiás 32:27)
„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék [is], az Úr az én világosságom!” (Mikeás 7:8)
Meg lehet szabadulni a hatezer éves örökségtől. Használjuk gondolkozásra az agyunk, máskülönben az agysejtjeink elhalnak. És mindig gondolkodjunk el azon, hogy min gondolkodunk.
„Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (Mt. 19:26)
Kecskeméti János
