Napjainkban gyakori téma, hogy a közösségi média jelentős részévé vált a fiatalok, sőt már a középkorúak mindennapjainak is. Számtalanszor kiemelik ezeknek a felületeknek a különféle lelki vonatkozású hatásait, amelyek az emberi kapcsolatokat is erőteljesen befolyásolják.
Ahelyett, hogy egyoldalúan közelítenénk meg a jelenséget, szeretnénk röviden megvilágítani annak előnyeit, illetve hátrányait is. Mindemellett pedig felvezetőképpen a legfontosabb leszögezni azt, hogy a közösségi média csak egy eszköz. A technika nem hibáztatható a saját rossz magatartásformáink miatt.
.
A közösségi média használata könnyen gerjeszt összehasonlítgatást, irigységet, magamutogatást, netán aggodalmat amiatt, hogy mások mit látnak rólunk. Ahelyett, hogy valaki közösségbe menne vagy kapcsolatokat ápolna, akár órákat tölt a hírfolyam görgetésével, ami pedig hamar elmagányosodáshoz, elszigetelődéshez vezethet.
A közösségi média egy olyan hely, ahol az emberek kontrollálni tudják a saját életüket, és azt, ahogyan másokkal láttatni akarják önmagukat. Ez az az erő, ami emberek milliót vonzza az ilyen felületekre. A feltöltött szelfik szinte mindig a legjobb fényben tűntetik fel a tulajdonost, és egy jól szabályozható keretet adnak a közösségi jelenlétnek. A facebookon mindig tökéletes lehetsz, a twitteren örök vicces és így tovább.
Ezek pedig azt generálják, hogy az illető folyton keresi a megerősítést, állandóan frissíti az oldalát, izgatottan várva, hogy hányan lájkolták már a posztjait. Az állandó szelfizés egyébiránt a feltöltő megítélésére nézve sem pozitív hatású. Könnyen felkeltheti mások irigységét, netán ingerelhet embereket. A feltöltőről pedig egyértelműen olyan képet sugároz, hogy saját magát és a környezetét is külsőségek alapján ítéli meg. A túlzásba vitt szelfizés nem betegség, inkább csak a tünete valamilyen lelki hiánynak.
Persze az sem éppen építő, ha valaki mások szelfijein idegesíti magát, vagy éppen a túl sokat posztolók miatt soha nem tesz ki semmit a falára. Utóbbira édesanyám szokta mondani nekem, hogy az ellensznobizmus is sznobizmus 🙂
A másokkal való összehasonlítgatás egy nagyon nagy csapda lehet. Gyakori eset, amikor a facebook a teljesítmény kirakatává válik. Ilyenkor könnyen érezheti magát az internetező alárendelt szerepben. Ez az összehasonlítás azonban hamis, hiszen magadat hasonlítod össze valaki másnak az adott legerősebb, legjobb pontjával, azzal a ponttal, amit gondosan kiválasztott, hogy megmutatja a világnak. Ha valakinek a privát felületét nézed, nem az egyént látod minden küzdelmében, hibájában, rendetlenségében. Nem látod, amikor levert, sikertelen vagy éppen magányos.
A facebook vagy egyéb más közösségi oldalak révén naprakészek lehetünk, kapcsolatban maradhatunk, akár olyan barátainkkal, rokonainkkal is, akik adott esetben több ezer kilométerre élnek tőlünk. A videótelefonálás révén úgy beszélgethetünk másokkal, hogy látjuk az arcukat, halljuk a hangjukat, majdnem mintha egy szobában ülnénk velük. A közösségi médiában információkat, gondolatokat oszthatunk meg egymással. Különböző kezdeményezéseknek, céloknak lehet emellett nagy nyilvánosságot, felületet is szerezni.
Fontos szempontok
Hagymási Tamás
forrás: relevantmagazine.com
