Mivel leginkább a szülők ismerik gyermekük fizikai és lelki állóképességét, szellemi érettségét és terhelhetőségét, évtizedeken át az volt a gyakorlat, hogy a szülők megítélésén is múlott, hogy gyermekük mikor kezdje meg az általános iskolát. A tankötelezettséggel kapcsolatos szabályok jelenleg úgy rendelkeznek, hogy csak az óvópedagógus javaslata alapján „nyerhetnek” egy évet azok a gyerekek, akik a hatodik életévük helyett hétévesen kezdhetik meg a tanulást, s akik ennél is később – például az úgynevezett évvesztesek -, csak szakértői véleményezés alapján tehetik ezt. Mit tehet az a szülő, akinek okos, ám játékos vagy gyakran betegeskedő gyermekét az óvópedagógus iskolába küldte, de neki aggályai vannak hatéves gyermeke iskolaérettsége felől? Az iskolaérettség kezdetének felismeréséhez szeretnénk most segítséget nyújtani.

Éretlen iskolások-koravén óvodások

 
Meglehet, sok hatéves gyermek szellemileg érett az iskolakezdésre, de mégsem terhelhetők olyan mértékben, amelyet az egész napos iskolai rendszer megkíván. Egyszerűen nem áll készen arra, hogy hosszasan üljön, csöndben legyen és 25-30 másik gyermekkel együtt feladatlapokat oldjon meg. Ez különösen igaz a fiúkra, akik nem olyan érettek 6-7 évesen, mint a lányok. Számukra segítséget jelenthet, ha az első években magántanulóként – magántanulókból álló tanulóközösségek tagjaként -, egyéni terhelhetőségének mértékében halad az első évek tananyagával.

Miből állapítható meg az iskolaérettség?

 Testi készségek és érettség. A magasság vagy az életkor nem egyenlő az érettséggel, mégis több helyen a testmagasság alapján ítélnek, és inkább azokat a gyermekeket várják, akik nagyobbak. A testmagasságnál azonban fontosabb a testi koordináció. Minél több testi készséget sajátítanak el a gyerekek az iskola előtt, annál jobban fogják érezni magukat, és annál bátrabban fognak részt venni a csoportos tevékenységekben.

Személyes és biztonsági információk. Fontos, hogy a gyermek tudja a következő adatokat: teljes neve, szülők és testvérek teljes neve, lakcím, telefonszám; anyuka, apuka munkahelye, állampolgársága. Tudniuk kell, mit kell tenni, ha eltévednek a városban, meg kell tanítani nekik a biztonsági tudnivalókat a gyufáról és a tűzről, a késekről és más éles tárgyakról, azt, hogy ne szaladjanak ki az utcára; tudniuk kell a mérgező növényekről és más ház körüli veszélyekről. Tudniuk kell, hol tartja a család az elsősegélydobozt, hol lehet elzárni a vizet vagy a gázt, és azt is, hogyan kell telefonálni, kit kell értesíteni, ha a szülők nem elérhetők, és segítségre van szükségük. Meg kell nekik tanítani, mi a teendő tűz vagy vihar esetén. Hogyan viszonyuljanak az idegenekhez, hogyan védjék meg magukat az esetleges zaklatóktól, és hogy mennyire fontos mindig elmondania a szüleinek, hova megy, hogy ha valami mégis történne, megtalálja őt.

Alapvető tájékozottság

Az egyik legfontosabb dolog, amit a szülő megtehet a gyermeke sikeréért, hogy okosnak érezze magát, mikorra iskolába kerül. Még ha nem kivételesen okos is, meghatározó, hogy mit gondol magáról. Ha a másik gyerek azt gondolja róla, hogy okos, akkor valószínűbb, hogy ő is ebben a fényben fogja látni magát. Ha egy gyermek tudja, hogy ki tud tűnni, akkor ki is fog.
  • Bizonyosodjunk meg arról, hogy gyermekünk tisztában van-e:

    a színekkel, az alakzatokkal, az ábécével (a nagy- és kisbetűkkel);

  • az alapvető hangokkal, amelyek az egyes betűkhöz kapcsolódnak – ha hallanak egy szót, meg tudják mondani, milyen betűvel kezdődik;
  • a számfelismeréssel, hogy el tudjon számolni százig, az alapvető matematikai készségekkel, mint az össze- adási és kivonási műveletek. (Például:„Ha van két almád, és apa ad neked még kettőt, hány almád lesz?”)
  • Tanítsuk meg neki a testrészeket, és hogy a fő szervek, pl. a szív és tüdő hogyan működnek. Soha jobbkor nem kezdhetne el nyelvet tanulni, mint az első hét évben. Tanítsunk meg a gyereknek fontos tényeket a világról: tudja, melyik kontinensen, melyik országban él? Ki az államfő? Be tudja azonosítani a különböző állatokat, madarakat, halakat, hüllőket, rovarokat, pillangókat, virágokat, fákat és köveket.

Beszéljünk neki a hobbinkról és az érdeklődési körünkről. Ha háztartási gépeket kell javítanunk, mutassuk meg neki, hogyan működnek ezek a berendezések. Kísérletezzünk a gravitációval, a hanghullámokkal, a széláramlatokkal vagy a vízlecsapódással.

Mi történik, ha a gyermek túl korán kezdi az iskolát?

Az első hét év alatt a gyermek fejlődése olyan gyors, hogy egy-két hónap is jelentős különbséget jelenthet abban, sikeres lesz-e az iskolában, vagy nem. Ha a gyerekek túl korán kezdik, és még nem állnak készen az iskolai oktatásra, akkor ez kihathat az életük minden területére.

 

Például:

– Nagyobb az esélye annak, hogy a gyerek vesztesnek érezheti magát, és még annak is, hogy osztályt kell ismételnie. Ez nagy trauma, nemcsak a bukás ténye miatt, hogy újra kell járnia az évet, de azért is, mert elveszíti a barátait, akik továbblépnek a következő osztályba.
– Ha a gyerekek hamar megutálják az iskolát, ezt gyakran tovább cipelik, és a későbbi években kimaradhatnak az iskolából.
– Az egészség és a testi fejlődés akadályozva lehet. Épp amikor a gyereknek több testi tevékenységre lenne szüksége az optimális fejlődéshez, elvárják tőle, hogy üljön és hallgasson. Közülük sok gyermek produkál hiperaktivitást vagy figyelemzavaros tüneteket, ezért tanulási zavarokkal címkézik fel őket, miközben igazából a nagymozgásos tevékenységekre és a felfedezés lehetőségére van szükségük, nem gyógyszerekre.
– Amikor a szemmozgató izom még fejletlen, megerőltető hosszú időn át kis betűket olvasni. Ez problémákat okozhat a látásban, ami elkerülhető lenne, ha ez a képesség teljesen kifejlődött volna az olvasás megkezdése előtt.
– Ha az értelmes gyerekek korábban kezdik az iskolát, mint hogy testileg készen lennének rá, hamar „kiéghetnek”, és úgy három-négy év múlva már átlagos osztályzatokat fognak kapni.
– Ha a gyerekek úgy lépnek a következő osztályba, hogy nem sajátítják el megfelelően az alapvető ismereteket, ez hézagot képez a tanulmányaikban.
– Azok a gyerekek, akik szociálisan nem érettek, és nem tanulták meg, hogyan barátkozzanak, kommunikációs nehézségeik vannak, nehezebben tudják irányítani az érzelmeiket.
– Amikor a gyermekek éretlenül kezdik el az iskolát, túl könnyen befolyásolhatóak a társaik által. Ez az értékek összeütközéséhez vezethet szülők és gyerekek között, holott a gyermeknek ebben a korban szerető tekintélyként kellene elfogadnia a szülőt.
– Amikor az éretlen gyermekeket tanulásra kényszerítik, az feszültséghez, érzelmi instabilitáshoz és az iskolával szembeni dacos magatartáshoz vezethet.

Az iskolába menetelt erőltetni annál a gyereknél, aki nem kész rá, és nem akar iskolába menni, az elutasítottság és a bizonytalanság érzését keltheti.

Fontos, hogy a gyermek az iskolában is jól érezze magát!

Íme, néhány alternatíva arra az esetre, ha a szülő nem biztos a gyermek iskolaérettségében:

  1. 1. lehetőség: Hagyjunk ki egy osztályt, ha a gyermek fejlettségi szintje ezt diktálja. Ha egy gyermeket visszatartanak egy vagy két évre csak azért, mert nem kész arra, hogy leüljön és olvasson, aztán az első osztályt idősebben kezdi, mint a többiek, nagyon valószínű, hogy nem fogja találni a helyét, ha továbbra is a fiatalabb osztálytársakkal marad. Ha felhozza magát érettségben, meg kellene engedni, hogy kihagyjon egy osztályt, és a társaihoz csapódjon. Nyáron, ha a gyermek motivált, akkor segíthet bepótolni a szülő az előző évfolyamból kimaradt ismereteket.

Azok a gyerekek, akik nem találták a helyüket, és unatkoztak a kisebb gyerekekkel, általában kivirágoznak, amikor egy olyan szintre lépnek, ahol tanulási lehetőségekkel ösztönzik őket, és olyan barátaik lehetnek, akikkel fejlődésben egy szinten vannak.

  1. 2. lehetőség: Legyen magántanuló, amíg a fejlődésben utol nem éri a vele egyidős gyerekeket, hogy aztán könnyen beilleszkedjen az iskolába. Barátkoztassa össze a szülő néhány gyerekkel abból az osztályból, ahová majd járni fog. Ez majd megkönnyíti a jövőbeni iskolára való átállást.
  2. 3. lehetőség: Ha a szülőnek kétségei vannak gyermeke iskolaérettsége felől, akkor csináljon végig egy kéthetes próbaidőszakot. Magyarázza el neki, hogy ez csak egy próba, milyennek találja az iskolát, tetszik-e neki, és sikerül-e beilleszkednie? Ha a gyermek két hét alatt beilleszkedett, barátokra lelt, és lelkesíti a tanulás, az nagyszerű! Ha nem, akkor várjanak egy évet.

Felhasznált irodalom:

Vekery Tamás: Az iskola betegít? Saxum Kiadó, Bp., 2004.

Kay Kuzma: Az első 7 év. Vitapláza Kft., Budaörs, 2013.

Deákné B. Katalin: Minden kezdet nehéz. Deák Kiadó, Pápa, 1997.

 

Forrás: Mosonyi Gabriella (Nyitott Szemmel Magazin)

Facebook kommentek