„Igen, ha bölcsességért kiáltasz és értelemért a te szódat felemeled. Ha keresed azt, mint az ezüstöt és mint a kincseket kutatod azt. Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.” (Péld.2.:3-5.)
Ilyen a hitünk? Amely Isten szavában kimeríthetetlen kincset lát? S ez a hit megszerzi nekünk az evangélium elrejtett mennyei kincseit?
Mert olyan a hitünk, amely arra késztet bennünket, hogy Isten szavát olvasva nem csupán többletismeretet várunk és szerzünk, hanem megtapasztaljuk Isten Igéjének gyógyító erejét?
Az értelmes hit mindig valódi megoldásokat keres, mindig imádkozva kutató hit. Azt ígéri, hogy megértjük az Úrnak félelmét, azaz egyetlen félelmünk lesz: hogy bűneink miatt nehogy megszakadjon az Istennel való kapcsolatunk: ,,nem lakhatik tenálad gonosz.”(Zsoltárok 5:5.) S tapasztalatból fogjuk Istent ismerni, ugyanis tapasztalatunk lesz arról, hogy mit jelent Vele élni és Vele lenni.
D.I.
