Szaúd-Arábiában, Katarban vagy az Egyesült Arab Emirátusokban egyre több a katolikus vallású ember. Utóbbi kettőben már a templomépítést is engedélyezik a katolikusoknak. Ezekben az országokban elmehetsz misére, azonban nem evangelizálhatsz. Ha pedig valaki muszlim, és áttér keresztény hitre, akkor bűncselekményt követ el.
A katolikusok létszámának növekedése Arábiában alapvetően egyetlen dologgal magyarázható, mégpedig a bevándorlással.
A gazdag arab országokban manapság már több a bevándorló, mint a helyi származású. Katarban vagy az Emirátusokban a lakosság 80%-a nem az anyaországban született. Természetesen ezen bevándorlók legnagyobb része olyan országokból érkezik, mint például Banglades vagy Pakisztán, így muszlim hitű. De sok amerikai vagy fülöp-szigeteki bevándorló is van, akik viszont katolikusok.
A pápa első látogatása Abu Dhabiban nem is akármilyenre sikeredett. Közel 180.000 ember vett részt ezen az alkalmon.
De vajon a helyi hatóságok miért engedélyezték mindezt? És miért jött a pápa éppen ide? Mit akar ezzel elérni Ferenc pápa?
Ferenc egy nagyon ellentmondásos személyiség. Egyesek szemében egy ördögi kommunista, mások szemében pedig az emberi jogok és méltóság élharcosa. Az ember, aki nagyon tisztán beszél a kapitalizmus és kizsákmányolás ellen. Sok esetben pedig nem rejti véka alá a véleményét sem („Donald Trump nem keresztény, ha falat akar építeni”).
Azonban FACTA NON VERBA, ahogy a latin mondja, vagyis A VALÓSÁG ÉS A SZAVAK KÜLÖNBÖZŐEK. Ha a cselekedeteket nézzük, akkor egy egészen másfajta pápát láthatunk. Tulajdonképpen több közös van benne és Trumpban, mint gondolná. Trump világnézete az „America First”, mely külpolitikailag annyit tesz, hogy a világ nem egy globális közösség, hanem egy küzdőtér, amelyben a szereplők a minél előnyösebb pozíciókért versengenek, és amiben az Egyesült Államok is maximális erőbedobással kíván részt venni.
Ferenc pápa törekvései ezzel párhuzamosan valahogy így összegezhetők: „Catholic First”, vagyis a katolicizmus mindenekelőtt.
Lehet, hogy nem hangzik túl spirituálisan, de az egyház céljai is valamelyest hasonlóak a multinacionális nagyvállalatokéhoz. Minél jobban terjeszkedni és jelen lenni a világban -ez a cél. A hagyományos bázisokon manapság inkább potenciális célcsoportokat veszítenek: Európában az elvilágiasodás és jólét miatt a hívek száma inkább csökken, Dél-Amerikában pedig az evangéliumi keresztény egyházakkal kell ádáz közdelemben helyt állni. Ezért aztán új, kiaknázatlan „piaci” réseket szükséges keresni.
Az egyik ilyen terület, nem más, mint Kína, ahol hosszú időn át tiltva volt a katolicizmus. Aztán a kommunista párt találékonyabb megoldást választott. A teljes tiltás helyett létrehoztak egyfajta „hamisított egyházat”. Ez gyakorlatilag mindenben megegyezett az eredetivel, egy dolgot kivéve: a püspököket nem Róma nevezte ki, hanem a párt. Azon híveket, akik hűségesek maradtak Rómához, koncentrációs táborokba vitték, megkínozták, és rosszabb esetekben a szerveiket is felhasználta a kínai transzplantációs rendszer.
Ebben a helyzetben II. János Pál a konfrontálódás politikáját választotta, de nem úgy Ferenc pápa.
Természetesen a nemzetközi közösség részéről Kínát szinte mindenhol elítélik a politikai foglyok szerveinek felhasználásáért, és folyamatos a nyomás, hogy hagyják abba az efféle mészárlást. Ők természetesen mindent tagadnak.
A transzplantációs rendszer vezető orvosa mindenfajta nemzetközi konferenciára is szeretne bejutni, hogy hangoztassa a kínai álláspontot. Egyetlen ország sem hajlandó közösséget vállalni vele, hiszen nyilvánvaló a silány pártállami propaganda. Egy országot kivéve, amely nem más, mint a Vatikán. Ők voltak az elsők, akik hivatalos eseményen engedélyezték a doktornak a részvételt, hogy előadhassa a teóriáját az emberi jogokról és a szolidaritásról.
A vatikáni konferenciát természetesen sokan illették jogos kritikával, néhány hónappal később azonban Ferenc megkapta, amit akart: megegyezés született Kína kormánya és a Vatikán között a püspökök kinevezésével kapcsolatban: win-win szituációt teremtve az érdekelt feleknek. Az ügyes diplomáciai húzás 12 millió új hívet jelent a katolikus egyháznak.
Visszakanyarodva az eredeti témához: a másik nagy célterület nem más, mint az arab világ. Amíg XVI. Benedek inkább kritizálta az iszlámot, addig Ferenc abszolút pozitív módon közeledik feléje. 2018-ban a legbefolyásosabb muszlimnak választott Ahmed et-Tajjeb nemrégiben közös nyilatkozatot tett Ferenc pápával a toleránsabb világ fontosságáról, a vallásszabadságról, az erőszak és a háborúk felszámolásának szükségességéről.
De vajon mit akar elérni itt a pápa? Nos, mint már fentebb volt róla szó, az arab világban egyre több a bevándorló. Azonban, ahogy Európában, úgy itt még inkább különbség van migráns és migráns között. Az Exxon Mobile-nak hatszoros fizetésért itt dolgozó amerikaiak például: KÜLFÖLDIEK. Egy fülöp-szigeteki, aki 10 másik emberrel osztozik egy szobán, 12 órát dolgozik naponta éhbérért, ő a MIGRÁNS.
Persze, ha ilyen rossz az életük ott, akkor miért nem mennek inkább haza, horkanhat fel az olvasó.
Nos azért, mert az arab félszigeten a KAFALA szerint működnek a dolgok. Emiatt a bevándorlóknak van egy hivatalos pártfogójuk. Foglalkozást akarsz váltani? Új munkahelyet néznél? Elhagynád az országot és hazamennél? Kérd mindehhez a pártfogó engedélyét.
Az Egyesült Arab Emirátusokban több mint egymillió katolikus van, akik hasonló körülmények között élnek. Legtöbbjük fülöp-szigeteki vagy indiai. Az ilyen helyzetben pedig az emberek még inkább ragaszkodnak a hitükhöz. A rossz bánásmód ellenére ezek az ember kulcsfontosságúak a helyi gazdaságnak is, hiszen ki végezné el helyettük az „alja” munkát?
Egy katedrális Abu Dhabiban olcsó és egyszerű módja annak, hogy betömjék a szájukat. Ha ki is használják őket, legalább van, ahol összegyűljenek imádkozni. Mindemellett az arab monarchiák számára már nem a keresztények jelentik a legnagyobb ellenséget, hanem a radikális muszlimok. Például a Muszlim Testvériség, ami a Koránon kívül nem ismer el más törvényt.
A keresztényekkel tehát részben toleránsak, ugyanakkor szisztematikusan tiporják sárba az emberi jogaikat.
A templomépítés mellett miért engedélyezték a pápalátogatást? 1. Nos, mert ez egy kiváló imázsépítési lehetőség. Egy vallási fanatizmussal bélyegzett ország vendégül látja egy másik vallás vezetőjét. Micsoda nemes gesztus. Ki nevezi őket ezután fanatikusnak? 2. Nagyszerű ajándék ez az itt élő migránsoknak is. Így végül mindenki elégedett lehet.
Ez a dolog arab nézőpontja. És mit akart mindezzel elérni Ferenc pápa?
Nos, egy olyan országban, ahol a hit terjesztése tiltott, a 180.000-es résztvevő tömeg és az óriási kereszt hatalmas lehetőség. Nem más, mint egy magasra emelt zászló. Természetesen a látogatás során a pápa egy szót sem szólt a KAFALA vagy a jemeni háború ellen. A békés együttélés, a testvériség, és a különböző kultúrák összefogása volt a téma.
Hatalmas lépést tett azonban afelé, hogy az egyház megerősítse az állásait egy kiaknázatlan területen.
A végső kérdések pedig nagyjából a következőképpen összegezhetők: elég kedvező alkut kötött a pápa, vagy jobban kellene aggódnia az emberi jogokért? Vajon ezzel a stratégiával szisztematikusan meg tudja nyerni az egész világot? Melyik lehet az a politikai nagyhatalom, amelyik segítő kezet nyújt- ahogy a történelemben már máskor is láthattuk – az egyház számára a világhatalomban való részesüléshez? Hamarosan talán ez is kiderül.
A végső kérdések pedig nagyjából a következőképpen összegezhetők: elég kedvező alkut kötött a pápa, vagy jobban kellene aggódnia az emberi jogokért? Vajon ezzel a stratégiával szisztematikusan meg tudja nyerni az egész világot? Melyik lehet az a politikai nagyhatalom, amelyik segítő kezet nyújt- ahogy a történelemben már máskor is láthattuk – az egyház számára a világhatalomban való részesüléshez? Hamarosan talán ez is kiderül.
Hagymási Tamás
Képek: 1. nbcnews.com 2.wsj.com 3. stjosephsabudhabi.org
