Korunkra  mindinkább  jellemző lett:  rendkívüli teljesítmények születnek, rendkívül népszerűek és sikeresek is lehetnek az emberek. De vannak-e ma rendkívüli jellemek ?

Szakmám révén fontos kérdés számomra: oktatás vagy nevelés legyen inkább az iskolában? Hatalmas a tananyag, ami nehezíti a mély gondolkodást. Hol itt az ellentmondás? Az embernevelés fő célja ugyanis a helyes jellem kialakítása, melynek útja a helyes gondolkodni tudással kezdődik.

Az az ellentmondás is foglalkoztat, hogy kiváló tudósok, művészek, szakemberek a történelemben mikor ártottak az emberiségnek a tudásukkal, tehetségükkel, kutatómunkájukkal, mert nem a jó cél érdekében használták az eredményeiket. S mikor és miképpen vált egy-egy eredmény, életmű az emberek javára? Min múlik ez?

Ha Luther Márton életútját tanulmányozzuk a reformáció jelentősége kapcsán, ott is azt látjuk: volt egy ember, aki többszáz évvel ezelőtt egyedül átírta az európai egyháztörténelmet. Utánajárt az igazságnak, meggyőződött róla, kiállt a nyilvánosság elé érte, és állhatatosan kitartott mellette, és nem befolyásolták a következmények sem.

 

Vagy ott volt Semmelweis Ignác küzdelme, aki „az anyák megmentője” lett. Őt 1867-ben egy bécsi elmegyógyintézetben agyba-főbe vertek, majd fogva tartottak, s végül orvosi ellátás nélkül sérüléseibe halt bele. Semmelweis Ignác nem volt elmebeteg, csak ragaszkodott ahhoz az igazsághoz, amit felismert. Zavaró tényező volt kiállásával kora orvostársadalmának szemében, hisz olyan elveket hirdetett, amelyekre hallgatni kellett volna, és ez változtatásra késztet. Hiába tartott ki a felismert reformja mellett, – amely „csak” annyi volt, hogy a szülések előtt az orvosok klórmészoldatos kézmosást végezzenek a fertőzések elkerülésére,  – családja is és kollégái is elárulták, élete és halála valódi történetét napjainkig titkolják.

 

Igen. Fontos kérdés, hogy mikor jellemes vagy jellemtelen valaki? És mi  ismerünk-e jellemes embereket ? 

Mikor jellemes egy mesterember? Ha azt ígéri, hogy másnap felhív. És sosem hív fel? Vagy ha azt mondja: hozom ezt vagy azt a dolgot. És hónapokig nem hozza. 

És egy tanár? Ha sok versenyeredménye van, kiváló osztálya, sikeres órái. Ugyanakkora a tekintélytisztelet fontosabb neki, mint a gyerekek problémái. A tananyag mindenáron való elsajátítása fontosabb neki, mint a gondolkodtatás és a segítségnyújtás?

Úgy gondolom, nem csak nekem fontos a jellemesség kérdése.

A  Bibliában is azt olvashatjuk, hogy a királyi menyegzőn megjelent embertől megkérdezi a király:”Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád?”(Máté 22: 12)

A menyegzői ruha a tiszta jellem jelképe, amely a jóért való állhatatos küzdelmünk gyakorlati eredménye.

 Vajon mi jellemesek vagy jellemtelenek vagyunk-e? Az ember életének ritka pillanata az, amikor rádöbben: egyedüli legnagyobb értékünk a jellemünk. Visszük magunkkal mindenhova: a családunkba, a munkahelyünkre,a  házasságunkba, a gyereknevelésünkbe.

Mindent megszerezhetünk és mindent elveszíthetünk egycsapásra. A jellemünk azonban fokozatosan alakul ki, nem egy pillanat műve. Ugyanakkor a jellemtelenné válás is egy folyamat az ember életében.

Jellemet nem kölcsönözhetünk bibliai hősöktől, családtagoktól, lelkészektől, világi példaképektől. Segít a példájuk, állásfoglalásra késztet, kitartásra hív, formál. Azonban a sajátunkat magunk alakítjuk. Olyanná, ahogy gondolkodunk, amilyen döntéseket hozunk, ahogy cselekszünk.

Hogyan dönthetjük el, hogy ki a jellemes ember?

Ha próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, nézzük meg, hogy miként viselkedik, ha hatalmat kap. Ha hatalmat gyakorolhat másokon…

Ebben a helyzetben látjuk meg, hogy igazán hogyan viszonyul másokhoz, és hogy bánik az ügyetlennel, az elesettel, a nehézkessel, az „utolsókkal”, a „legkisebbekkel”.

József Egyiptom második embere volt, amikor testvérei eléjárultak. Hány év telt el azóta, hogy elkövették ellene és apjuk ellen az árulást? És itt voltak kiszolgáltatva neki. Úgy, hogy átment sötét időszakokon, megpróbáltatásokon a családjától és hazájától távol.  Most van hatalma és pénze. És itt megmutatkozott a jelleme. Az a jellem, amelyet hosszú éveken keresztül épített Istennel együttműködve. Megbocsátás, szeretet, másokért való munkálkodás jellemezte a viszonyulását a testvéreihez ebben a kiélezett élethelyzetben. Hatalmi pozícióban volt: és helyesen használta azt mások javára. Tényleg adjunk hatalmat valakinek, s meglátszik, milyen a jelleme. 

Miért fontos megfogalmaznunk magunknak is, hogy mi a jellem? 

Azért, mert tudni szeretnénk mindannyian, hogy miben van az az erő, amely segít álmainkat, céljainkat megvalósítani. Ami segít kiállnunk a meggyőződésünk mellett. Mindenkiben ott a vágy, hogy szeretne jó lenni!  Szeretné jobbá tenni a világot.  Ádámban is ott volt a vágy, hogy visszanyerje istenképűségét. És Jelenések könyve 19:7-8 verse szerint: „Örüljünk és örvendezzünk és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, fölkészült menyasszonya és megadatott neki, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó gyolcsba. A fehér gyolcs a szentek igaz cselekedetei.”

Az emberi történelem kezdetén és végén is kulcskérdés tehát, hogy mit értünk jellemen.

Megkérdezhetjük magunktól, hogy saját életetünkben, környezetünkben vannak-e olyan emberek, akik példaképeink lehetnek, ha a jellemükre tekintünk? Akik a munkájukban, kapcsolataikban kitartóan küzdenek. Igazságban járnak. Növekednek a jó és a rossz közötti különbségtételben. Világosságban vannak. Visszanyerik istenképűségüket. És ezzel másokat is segítenek a jellemépülésben. A szeretet és igazság egyidejű jelenléte jellemzi az életüket az elvekben, az életvitelükben és a kapcsolataikban. Becsületesek, határozottak és állhatatosak a jóban. Hálásak lehetünk, ha ismerünk ilyen jellemes embereket.

És ne felejtsük el: Istennek a jellemünk a legfontosabb. 

“Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád”?

Lehetnek életünk során rendkívüli teljesítményeink, lehetünk népszerűek és sikeresek. De Isten ügyének és a világnak rendkívüli jellemekre van szüksége. És Isten megad nekünk minden lehetőséget ahhoz, hogy ez velünk is így lehessen…

Szerző: Eredics Éva, tanárnő

Facebook kommentek