„Az embernek meleg csend kell, és jeges tumultust adnak neki.”
(Simone Weil)
Sokan kezdték meg a nyaralásukat: egy hétre, kettőre vagy háromra is akár. Nekiindulnak, hogy pihenjenek egy eddig ismeretlen tájon, egy izgalmas nagyvárosban, egy hangulatos vízparton. Barátok, családok, munkatársak szeretnék együtt tölteni a nyári vakációt a felfrissülés, a megújulás reményében.
Mire is van szükségünk? Kulturális programokra? Sok-sok mozgásra? Beszélgetésekre? Élményekre, amelyet együtt élünk meg és együtt értelmezhetünk?
Azokra a kapcsolatokra van legnagyobb szükségünk, amelyek ablakot nyitnak és tükröt is tartanak számunkra. Ablakot, melyen keresztül új aspektusait ismerjük meg a közösségi létnek, a szeretet gyakorlatának. Tükröt önmagunkról. Hisz az értő figyelem és egy másik ember aktív jelenléte nélkül soha nem tudtuk volna meg, mire vágyunk valójában, mire vagyunk képesek, és mit adhatunk. Szívből – önfeledten.
Leginkább erre a „meleg csendre” van mindannyiunknak szüksége a ránk váró szabadnapokon, az elkövetkező utazásaink során.
-EÉ-
