„Drága kincse az embernek az ő szorgalma.” (Péld.12:26.)
Így gondolkozunk a szorgalomról, mint drága kincsről? Mert sajnos, mindannyiunk természetének része a lustaság. A különbség abban van köztünk, hogy más-más területen vagyunk lusták. Van, aki testileg rest, de a nagyobb baj a lelki, szellemi restségünk, hogy nem gondoljuk végig életünk nagy kérdéseit, s nem keressük meg azokra a valódi válaszokat és megoldásokat.
Drága kincs a szorgalom, hiszen csak a lusta természetünkkel való állandó küzdelem által válhatunk szorgalmassá.
Most, az iskolakezdésekor szülőként és tanárként is figyelmeztetjük gyermekeinket és tanítványainkat arra, hogy ne legyenek felületesek és hanyagok a tanulmányaikban, s a kötelességeikben. Ugyanis a lustaság az egyben felszínesség, figyelmetlenség és könnyelműség, hanyagság is.
Fontos még tisztán látnunk azt is, hogy nem mindenfajta szorgalomra igaz, hogy drága kincs. Erre figyelmeztet bennünket a következő Pilinszky idézet:
,,A szorgalom, az igazi, ugyanis nem annyira mennyiségi, hanem minőségi valami. Egyetlen igaz gondolat összehasonlíthatatlanul nagyobb szorgalom gyümölcse, mint millió szürke ,,észrevétel”. Munkánkban mindenkor a minőség a perdöntő.”
DI
