Mindannyian vágyunk arra, hogy őszintén kitárulkozhassunk a társunknak. Mégis, oly sokszor akadályai vannak ennek. Félreértések, rossz tapasztalatok vagy a bizalmatlanságunk. Netán azt tanultuk a családunkban már kisgyerekként, hogy vannak dolgok, amelyekről nem szabad beszélni, s vannak érzelmek, amelyeket egyáltalán ne fogalmazzunk meg még a családtagjainknak sem. Voltak felnőttek körülöttünk, akik azt sugallták a viselkedésükkel: ”Ha én nem beszélek magamról, akkor nekem sem kell meghallgatnom másokat”.

Így érkezünk meg kamaszkor táján azokba a barátságokba és szerelmekbe, amelyekben tiszta szívvel vágyunk az intimitásra. Ugyanakkor gyakran akadályoznak a megszokások, amelyek arra tanítanak minket, hogy nem illik őszintén beszélni az érzéseinkről. És akadnak olyan fiatalok is, akik nincsenek tisztában saját érzéseikkel, hisz a lelkiség terén hiányosságaik vannak.

Később aztán azért vágyik két fiatal a házasságra, mert jó érzés együtt átélni mindazt, amit addig külön-külön tettek. Remek dolog, hogy segítőtársul lesz a másik, s az is, hogy egy kizárólagos emberi kapcsolatban mutathatják meg egymásnak legbenső lényüket. A meghittség azonban nem a házastársi „igen” kimondásával születik meg. Ez inkább egy folyamat, s ennek fennmaradásához a ránk váró évtizedekben ragaszkodnunk kell.

Gary Chapman A jól működő család 5 jellemzője című könyvében azokról a fontos összetevőkről beszél nekünk, amelyek által gyakorlattá válhat az a meghittség, amelyre mindannyian vágyunk a társkapcsolatunkban:

1. Az értelmi meghittség
Naponta számtalan dologról gondolkodunk: értelmezzük a körülöttünk lévő világot, megtervezzük a napunkat, étkezünk, dolgozunk, kertészkedünk. Mindeközben értékeljük a velünk történteket, döntéseket hozunk, tisztázzuk legfontosabb vágyainkat. Ha nem is tudjuk mindig mindezt megosztani a társunkkal, mégis fontos, hogy beavassuk őt a gondolatvilágunkba, s az is, hogy ő is megtegye ezt.

2. Az érzelmi meghittség
Mindent, amit a nap során teszünk: érzések kísérnek. Ugyanakkor belső világunk is tele van érzésekkel, sok közülük nem a jelenhez, hanem a múltunkhoz és a jövőnkhöz kapcsolódik. Ezeket senki nem látja, csak viselkedésünkből következtethet a környezetünk arra, hogy mi zajlik éppen bennünk. Csodálatos dolog az érzelmeinket nyíltan és őszintén megosztani a társunkkal. Ugyanilyen fontos az, hogy ő is beavasson minket a saját félelmeibe, örömeibe és reményeibe, s mi együttérezhessünk vele. Ezáltal még mélyebben kötődhetünk hozzá.

3. A társas meghittség
A mindennapok eseményeit leggyakrabban egymástól távol éljük meg. Mégis beavathatjuk a másikat ezekbe az élményekbe, ha elmeséljük őket a nap során valamikor: élőszóban vagy online beszélgetésben. De érdemes minőségi időt szánni a közös tevékenységekre is: lehet ez egy közös vacsora, egy film megtekintése vagy egy biciklitúra.

4. A lelki meghittség
Nagyon fontos, hogy a lelki élettel kapcsolatos dolgainkat, a meggyőződésünket is megosszuk a társunkkal. Mivel a ma emberének a legnagyobb hiánya az, hogy minden a praktikum, az eredményeség és a siker nézőpontjából zajlik körülötte, ezért is lesz a legfontosabb a számára a lelki dolgokról való beszélgetés, a hitbeli tapasztalatok átadása. Egyébként elmagányosodunk lelkileg – a legszorosabbnak vélt kapcsolatunkban is.

5. A testi meghittség
Ez a terület nem dominánsabb az előző 4-nél. Korunkra a szexualitás túlhangsúlyozása jellemző. Ez meghatározza a férfiak és a nők viselkedését, elvárását a másik nemmel kapcsolatban. Pedig nem alakulhat ki harmónia két ember között, ha a kapcsolatuk érzelmileg, értelmileg, társas vagy lelki téren sivár. Egy életre szóló házastársi szeretetkapcsolatban nyerhetjük el a legmélyebb intimitást a testi meghittség terén. Az elköteleződés mindannyiunknak sokat számít.

Egyetértek Gary Chapmannel: bármelyik összetevő tartósan hiányzik a társkapcsolatunkból, az előbb-utóbb komoly problémát okoz. Ezért ragaszkodjunk a meghittség mind az 5 összetevőjéhez. A szerzőt idézem: „Intimitás nélkül nincs szerető család, csak kiürült kapcsolatok.”

Ha tetszett és a tudásmegosztás híve vagy, kérlek oszd meg a cikket a Facebookon. Köszönöm.

Eredics Éva

Facebook kommentek