A magyar mozikban a napokban vetített film cselekménye ott kezdődik, hogy az argentin bíboros, Jorge Bergoglio (a későbbi I. Ferenc) 2013-ban XVI. Benedek pápához utazik Rómába, hogy személyesen kérje felmentését, mivel már alkalmatlannak érzi magát a szolgálatra. A Castel Gandolfó-i nyári rezidáncián történő beszélgetésük során szinte végig azon van a hangsúly, mennyire különbözően gondolkodik a két ember. XVI. Benedek változásellenes és konzervatív, míg az egyik legfőbb kritikusa Bergoglio liberális újítónak számít az egyházban.
A beszélgetések és a feltáruló háttér nyilvánvalóvá teszik, hogy Benedek pápa lemondása mögött nem (csak) a megromló egészségi állapota állt. Az egyház sok kérdésben meglévő idejétmúlt látásmódja, a hívek számának csökkenése, a korrupciós ügyek és pénzmosás, az egyházban lévő homoszexualitás vagy a pápai komornyik letartóztatása mind-mind hozzájárultak ehhez.
A filozófikusnak tűnő beszélgetések unalommentes érdekességét elsősorban az adja, ahogy a nézőt leköti az a helyzet, hogy két rivális lassan, de biztosan elkezd közeledni a másik felé. Riválisok, azért mert Ratzinger pápává választásakor Bergoglio nem elhanyagolható számú szavazatot kapott (a második legtöbbet), valamint indirekt módon a pápa egyik legfőbb kritikusa is volt. Ezt csak erősíti a kiválóra sikerült szereposztás, hiszen két remek színész, Anthony Hopkins és Jonathan Pryce játssza a főszerepet.
A híres brazil rendezőt – Fernando Meirellest (Isten városa) – alapvetően nem az egyház jövője, vagy a szereplők múltja érdekli, hanem abszolút a két férfi emberi dolgaira koncentrál. Mindemellett azért kiderülnek olyan dolgok, hogy Benedek pedofil ügyeket hallgatott el, vagy Bergoglio a jezsuita rend tartományfőnökeként az Argentínában évekig fennálló katonai diktatúrával máig vitatott módon együttműködött. (Ennél a pontnál a magyar nézők is könnyen a pártállami időkre és a beszervezett egyházi vezetőkre asszociálhattak.)
A rendező talán nem akar, de bizonyos mértékig mégis sugalmaz abban a tekintetben, hogy melyiküknek van igaza. Benedek idejétmúlt merevségével szemben Bergoglio a zseniálisan érvelő, elfogadó, modern és a világ dolgaiban otthonosabban mozgó figura. Ezzel akarva akaratlanul is, de a jelenlegi pápát állítja pozitívabb színbe.
Ennek ellenére a film legfőbb mondanivalója alapvetően az értelmes párbeszéd, a másik megértése és a kommunikáció fontossága. Benedek és Ferenc találkoznak, egymásra figyelnek és addig beszélgetnek, míg végül megértik egymást. A végén pedig meghoznak egy döntést, amit a találkozás előtt egyikük sem akart: hogy Ferenc legyen az új pápa Benedek lemondása után.
Hagymási Tamás
