“Nehéz legyőzni valakit, aki sosem adja fel.”

Sokatmondó gondolat, ha a mélységét látjuk meg. Nehéz legyőzni, de kit? Az embernek önmagát. Sohasem a másikat. A legnagyobb ellenfelünk – ne essünk tévedésbe – nem a másik ember, hanem mindig önmagunk. Ezt leginkább Pilinszky Jánostól tanultam meg, aki ezt írja: “Az ember legnagyobb ellenségét önmagában hordozza.”

De ha rászánjuk magunkat az élet bármelyik területén arra, hogy változtassunk, akkor az énünk lesz a legnagyobb visszatartó erő. Ezer és ezer indokot fog előhozni, hogy miért is jó nekünk a komfortzónánkon belül maradni. Ezt kell legyőznünk. Itt kell erőssé válnunk. Ezt a harcot kell megvívnunk. Ekkor nem szabad feladnunk és az a győzelem, amit magunk ellen vívtunk meg, az a legnagyobb motiváló erő lesz a jövőben is. Legyünk forradalmárok! De milyen értelemben?

Sárközi György Egy forradalmárhoz írt versében, így adja meg a választ:

Szíts forradalmat!
Támassz zendülést!
Ragadj kést, fegyvert,
ha a szó kevés!
Rombolj és gyilkolj,
légy mindenre kész!

De önmagadban
pusztítson a harc,
önmagad ellen
forduljon a kard,
magad rombold le,
ha romot akarsz.

Volt életedből
majd, ha nem marad
kövön-kő, megdől
penészes falad,
s csúf tégláidból
nem lesz egy darab:

Akkor lesz győztes
a forradalom!
Tiéd akkor lesz
ország s hatalom.
Eredj hát harcba
s győzzél magadon!

Kecskeméti János

Facebook kommentek