„Ugye beengedsz, hogyha kopogok?
Ugye meghallgatsz, hogyha suttogok?
Ugye elhiszed, amit gondolok?
Ugye megtartasz, hogyha maradok?
Ugye elengedsz, hogyha indulok?”
(Ágai Ágnes)
A kisgyerek hamar tizenévessé lesz. Bármennyire is azt érzik a szülők, hogy kamaszgyermekükre legkevésbé ők hatnak, hisz az többet lóg a neten, a barátaival, az iskolában, az edzéseken…mint amennyi időt velük tölt, mégis: a legmeghatározóbb az otthon légköre az életükben. Ez szabja meg, hogy derűs, kiegyensúlyozott-e egy fiatal, hogy milyen az önértékelése, helytáll-e konfliktushelyzetekben: egy-egy vitában nem törik össze, vagy ő nem tör össze másokat kiélezett körülményben.
Egy tizenéves gyerek gyakran gyorsabb észjárású, ügyesebb, kreatívabb, mint a felnőttek. A Z generáció tagjaként túlszárnyalja a tanárait és a szüleit a technika területén. Újfajta kommunikációs nyelvet használ a különböző közösségi oldalakon. Mégis: érzelmi téren gyerek. Szüksége van arra, hogy szülei támogassák a szeretetükkel és elfogadják őt. Másképp nem fog tudni jól működni, nem tudja képességeit kibontakoztatni.
És bármilyen meglepő, sok kamasz mégsem kapja meg ezt a fontos támogatást a szüleitől. Mégpedig azért nem, mert azoknak fogalmuk sincs, hogy hogyan fejezzék ki szeretetüket és elfogadásukat.
Bármilyen fáradt, összezavarodott szülő vagy, akinek a kamaszgyerekével való kapcsolódás mostanában nehezen megy, ne add fel. A „hogyan?” számodra is tanulható, ha kitartással keresed a módját, hogyan fejezd ki gyermekednek a szeretetedet.
-EÉ-
